A Hargita több mint 1100 méterrel magasodik a Csíki-medencék fölé. A keleti oldalán meredek, néhol szakadékos, de mégis könnyen járható patakvölgyeket találunk. A csíki hegylábi falvak mindegyikéből az Oltot jobbról tápláló nagyobb patakok mentén, mint a Mitács (Újtusnád), Aszó (Csatószeg, Szentsimon),
Nagyos (Csíkszentkirály), Vár (Csicsó), Madaras (Csíkmadaras) vagy a Lok (Karcfalva), 4-5 órás gyaloglással (14–17 km) elérhető a Hargita gerince.
A nyugati oldalakat uraló felszínformákat, nevezetesen a hosszú hegylábakat a Hargita-fennsíkba a Sikaszó, Fenyéd, Nagy- és Kis-Homoród, Vargyas, Kormos, Barót patakok és mellékágaik vágták be. A Sikaszó és a Fenyéd vize a Nagy-Küküllő közvetítésével a Maros vízrendszeréhez tartozik. A többit a két Homoród gyűjti össze és szállítja az Oltba.
A Hargita igen bővizű hegység. A túrákra nem kell az ivóvizet a hátizsákban cipelni. Lépten-nyomon találhatunk édes- és borvízforrásokat.
Természetes tavai csak a geológiai múltban lehettek egy-egy kráter tölcsérében, amelyeknek nyomai az elmocsarasodott Ördög-tóban (Osztoros), Lucsban (Nagykő-Bükke) és a Csomád Mohosában figyelhetők meg. Egyetlen épen maradt tengerszeme a népszerű Szent Anna-tó. Mesterséges tava a zetelaki víztározó a Nagy-Küküllőn, ahonnan Székelyudvarhely vízellátását biztosítják.
Nagy vízesések nem fordulnak elő a hegységben, de a Nagy-Madaras patak egyik jobb oldali ágán, a Szökő patakon nagyon sok kis sellő alakult ki, innen a patak neve is.
A Hargitát a szénsavas ásványvizek vagy borvizek hazájának is tartják. Gerincén a két hegyi üdülőtelep, a Szentimrei-Büdösfürdő és Hargitafürdő a borvizek, mofetták (vulkáni gázelegyek) dús feltöréseinek köszönheti létét. De borvizek találhatók az Ördög-tó mellett, a karcfalvi Lok patakban és Madicsa-fürdőn, Csíkmadarason és a Nagy-Madaras patak mentén, vagy közvetlen a Fertő-nyereg alatt, a főgerinc turistaösvénye közelében.
Lentebb, a csíki oldalon, a dánfalvi Dugásfürdő, majd Csíkszereda környéke következik (Szeredai-fürdő, Zsögödfürdő). Csíkszentkirályon a borvizek zöme mind a Hargita felőli oldalon (az Olt jobb oldali terasza) bukkan a felszínre. Alcsíkon a Hargita lábainál terülnek el Csatószeg, Csíkverebes, Nagy- és Újtusnád borvízforrásai is, valamint a kiterjedt borvizes rétlápok az Olt mindkét partján. A Tusnádi-szorosban Tusnádfürdő, a megye legismertebb és leglátogatottabb balneoterápiás üdülővárosa foglal helyet.
A hegység délnyugati végződésénél, a Nagy-Murgó kupolája alatt Uzonkafürdő borvizei csordogálnak. Nem kevésbé gazdag a nyugati oldal, ahol Kirulyfürdőtől kezdve Szentegyházasfalu (Vlahica) határa és a régi Szelterszfürdő (Vargyas patak) szintén a különféle borvizek eldorádója. A kissé távolabb eső Homoródfürdő a környék leglendületesebben fejlődő turistaközpontja, ahol a legnagyobb érték a híres „homoródi jó borvíz", amiről még slágert is írtak!
Bálványosfürdő (Csomád–Bálványos kistérség) eldugott zugaiban a legkülönbözőbb borvízforrások törnek a felszínre. Nem egy közülük (pl. a Timsós- vagy Apor-fürdő) geológiai ritkaság, megismételhetetlen alkotása a természet nagy vegyi laboratóriumának. A híres torjai Büdös-barlanggal együtt kihasználatlanok. Feledésbe merültek a hajdani Mikes-fürdő (Sepsibükszád) gyógyító forrásai is a Zsombor-patak eredeténél, amelyeket csak a beavatottabb turisták keresnek fel időnként.
Szerző: Zsigmond Enikő