Egyre inkább kezd visszatérni az etikett szerepe a bálokon.

Lássunk egy csokorra valót ezekből:

1. Minden alkalomra, így a bálokra is, illik pontosan érkezni.

2. Az öltözködésnél gondoljunk arra, hogy a kevesebb minőségileg több lehet. Az estélyiruha-költemény, az ékszerek mennyisége és mérete, a frizura és a smink ne lépje túl a jó ízlés határát. A rangos báli meghívón a White Tie előírás szerepel, amely még a Black Tie-nál (szmoking, estélyi ruha) is elegánsabb. A nőkre ilyenkor a nagyestélyi való. Az uraknak ez frakkot jelent, ehhez fehér mellény vagy selyem cummerbund – azaz övsál – az előírás, és fehér csokornyakkendőt kell kötni.

3. Legyünk fesztelenek és könnyedek, de kerüljük a feltűnést!

4. Ha az asztalnál ismeretlen személyek ülnek (akár a saját asztalunknál, akár táncba vinni szeretnénk valakit), illik bemutatkozni.

5. Ha már bálba mennek, akkor tudni kell, hogy mivel ez eleve táncos mulatság, ott táncolni kell. Ha csak azért megyünk, hogy megmutassuk magunkat, akkor ne is menjünk el. Ne rontsuk el mások hangulatát örökös epés megjegyzésekkel, elégedetlen és morc, netán fáradt arc- és testtartással.

6. Az asztalnál ülő urak meg kell, hogy táncoltassanak minden ott ülő hölgyet.

7. Tánc közben nem ajánlott a lekérés, és maximum két zeneszámot szokás táncolni.

8. Hölgyeknek a táncnál nem ildomos a felkérést visszautasítaniuk, illetve ha ezt megtették, akkor azt a táncot utána már mással sem táncolhatják!

9. Tánc közben az uraknak illik beszélgetést kezdeményezni, szórakoztatni a hölgyet.

10. A hölgyeknek illik elfogadni és meg is köszönni a feléjük irányuló kedveskedést, bókot. A protokoll egyik alapvetése: fölösleges az álszerénység, visszatetsző úgy reagálni, mintha nem is volnának értékeink.

11. Legyünk tekintettel a táncparkett méretére és a többi táncosra.

12. Túl korán, éjfél előtt nem ildomos távozni.

Görög Ibolya protokollszakértő a társas érintkezés legalapvetőbb szabályait a Mindennapi maceráink és a Protokoll az életem című könyvében foglalja össze, amelyben bevallása szerint olyan viselkedési szabályokat taglal, melyek azonos módon vonatkoznak a magán- és a hivatali életre is, legyen szó köszönésről, bemutatkozásról, üzleti és hivatalos protokollról, fogadásokról, konferenciaszervezésről és nem utolsósorban az öltözködésről. Könyvét ekképp  ajánlja Olvasóinak:

„Nagyon szeretném, ha nem bántanék meg senkit. Síkos ez a terület, a magánélet szokásai tényleg ahány-ház-annyi-szokás módra alakulnak. Mindenki úgy érzi, hogy az a helyes, ahogyan ő él, öltözködik. Csak azt kérem, hogy amit leírok, segítő szándékom jeleként fogadják. Az élet, ez a falatka hatvan-nyolcvan év, nem a Győzelemről szól, hanem arról, hogy sikeresen és kedvünkre vegyünk részt benne…”

Mi is segítő  szándékkal nyújtunk egy kis ízelítőt az igazi báli öltözködésről. 

A bál elegáns toilette-et igényel, amely attól igazi, ha a vendégek megadják a módját az öltözetükkel. A hivatalos esti programok öltözéke a frakk, a szmoking, illetve a nagyestélyi, hosszú alkalmi ruha viselése.

Uraknak ajánlott:

• frakk, fehér mellény, fehér csokornyakkendő, egyenes gallér, tört sarokkal, fekete (lehetőleg fűző nélküli) lakkcipő;

vagy

• szmoking, fekete mellény, keményített – puha, lehajtott vagy egyenes gallérú fehér ing, fekete csokornyakkendő, fekete fűzős lakkcipő;
• ha az urak olyan öltönyt vesznek fel, amelyik szabványelőírásokkal rendelkezik – pl. díszmagyar – annak minden kellékét szabályosan ajánlott viselni;
• az uraknak a sötét öltöny alá nem ajánlott a mellény viselete, ugyanis a protokoll szerint tilos a mellényről levetni a zakót;
• elegáns, ha az urak tánc közben fehér kesztyűt húznak, hiszen így nem meztelen – esetleg izzadó – kezükkel karolják át a hölgyek félmeztelen vállát.

Hölgyeknek ajánlott:

• a nagyestélyi (hosszú alkalmi ruha, megfelelő kiegészítőkkel), könyökön felül érő kesztyű, táska viselése.