Piroska néni életútja

Kovács Piroska nyugalmazott tanár, népművelő, néprajzi gyűjtő, helyismerettel, történelemmel, néprajzzal kapcsolatos gyűjtőmunkát végzett, melynek eredményét több önálló kiadványban jelentette meg. A székely kapuk udvarhelyszéki kataszterét összeállította, a régi kapuk megmentését, helyreállítását szorgalmazta és ennek hatására megyei program indult be. Tájházat alapított szülőfalujában, annak folyamatos programjai elsősorban az értékmentést szolgálják, illetve a fiatalokat megismertetik a hagyományos mesterségekkel (pl. kapufaragás). Sokoldalú munkásságát több helyi, megyei és romániai díjjal ismerték el.

Pedagógusként szülőfaluja iskolatörténetét készítette el, településével kapcsolatos adatgyűjtéseit terjedelmes kiadványban tette közzé. Szülőfaluja, Máréfalva faragott és festett székely kapuiról híres. Kovács Piroska már a hetvenes években, a Ceauşescu diktatúrájában elkezdte gyűjteni, lerajzolni a faragott nagy kapuk mintakincsét, majd pedig a települése más tárgyi emlékeit – ez szolgált alapul a később létrehozott tájháznak, ahol tematikus kiállításokat szervezett.

A Máréfalván alapított Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület vezetőjeként szakmai rendezvényt kezdeményezett (Székely kapuk napja), és településükön több kaput műemléknek nyilvánítottak. A régi kapuk karbantartása, feljavítása azt eredményezte, hogy Máréfalva továbbra is Erdély egyik olyan települése, ahol a nagy méretű, szépen faragott kapuk meghatározzák a településképet.

Élete

Kovács Piroska 1932. június 28-án született Máréfalván. Tanítóképzőt végzett a közeli Székelyudvarhelyen, majd később, már pedagógusként a marosvásárhelyi főiskolán magyar–román szakos tanári képesítést szerzett. 1951-ben Szentegyházára helyezték tanítani leendő férjével együtt. Következő évben házasságot kötöttek. 1951–60 között Szentegyházán és Fenyéden tanított. 1966-ban fejezte be főiskolai tanulmányait, ettől kezdve szülőfaluja magyar irodalom szakos tanáraként dolgozott 1987-ig, akkor harminchat évnyi pedagógiai tevékenység után vonult nyugdíjba. Hosszabb időn keresztül ő volt a máréfalvi általános iskola igazgatója.

Férje szellemi társa volt, színdarabja nyomtatásban is megjelent, részt vett a Székelyudvarhelyi Szejkefürdőn a szabadtéri kapumúzeum létrehozásában, ahová az egész környékről összegyűjtötték a valamilyen ok miatt pusztulásra ítélt székely kapukat – ma idegenforgalmi látványosság. Ebbe a tevékenységbe Kovács Piroska is bekapcsolódott, később megírta a történetét is.

Munkássága

Attól kezdve, hogy szülőfalujában taníthatott, tevékenyen részt vállalt települése közművelődésében, nem csupán mint intézményvezető, az iskola igazgatója, hanem a színjátszó csoport irányítójaként is.

Néprajzi anyagot gyűjtött már az 1970-es években, hiszen faluja és a környék hagyományait, értékeit ismerte, ismeri. A gyűjtött adatokat, ismereteket nem zárta magába, hanem az igazi pedagógus bölcsességével szétosztja másoknak. Ezt elsősorban kiadványainak gyarapodó sora példázza.

Több olyan kezdeményezés fűződik nevéhez, amely mára úgymond túlnőtt Máréfalván, ilyen például a Kapunapok, teljes nevén Székely Kapuk Napja szakmai tanácskozás megszervezése, ez megyei szintű rendezvény. Mozgósítani tudott egy olyan erős közösséget, amely példamutató tevékenységet fejt ki, fellendítve a hagyományőrző Máréfalva közösségi életét, fontos közművelődési és események, programok által.

Kovács Piroska több évtizedes közösségi munkájának eredményeiből a legfontosabbakat soroljuk fel. Általában az értékek, elsősorban a környezet népi értékeinek, épített örökségének gondozásához, megőrzéséhez kapcsolódnak, és példamutatóak az egész vidék számára:

- Kapukataszter készítése Udvarhelyszéken 1999-től. Ennek előzményeként már az 1970-es években rajzolni kezdte Máréfalva székely kapuinak mintáit, gyűjtve a motívumokat. Az elmúlt 3-4 évtizedben a települések képe egészen megváltozott, a hagyományos székely falukép nemcsak átalakult, hanem mintha megszűnne, eltűnne. Ennélfogva veszélybe kerültek a 100-150 esztendős faragott kapuk is. Mindemellett a szakirodalomban eléggé szűkszavú adatokat találunk a 200 vagy több évvel ezelőtt faragott kapukról, úgyhogy indokolt volt egy átfogó gyűjtőmunka elvégzése, a kapukataszter elkészítése. A korábbi anyagot feldolgozta, ez a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság pályázatán nyert első díjat, önálló kiadványként is megjelent. Kovács Piroska több kiadványban foglalkozott a kapuk történetével, illetve multimédiás kiadványban jelentették meg a kapukatasztert.

- Néprajzi gyűjtemény létrehozása. Amikor, évtizedekkel ezelőtt, iskolaigazgatóként azt látta, hogy az iskola melletti régi kaput lebontották és tűzifaként végzi, elkérte a széken faragott ép részt. Azután a faluban, diákjai, tanítványai segítségével gyűjtött olyan tárgyakat, amelyeket gazdáik már nem használtak, és elkallódtak volna. Később, az 1989-es fordulat után lehetőség nyílt egy falusi parasztházat megvásárolni, azt helyrehozni és a néprajzi gyűjteményt ott elhelyezni. A tájházat 2004-ben avatták.

- A Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület megalakítása. Máréfalva első civil szervezetét azért hozták létre 1993-ban, hogy a település hagyományainak megőrzéséért konkrét programok indulhassanak be a szervezet segítségével. Alapító elnöke Kovács Piroska. Céljait megfogalmazva kiemelték, hogy: „A népi kultúra ismerete, a hagyományok ápolása nemzeti tudatunk éltetésének egyik eszköze."

Számos programot önállóan valósítottak meg, másokra pályázati támogatást kaptak. Megemlítjük a következőket: tájház létesítése, kapufaragó tábor szervezése gyerekeknek, időszakos kiállítások szervezése a tájházban, Székely Kapuk Napja néven szakmai rendezvény az épített örökségről stb. Az egyesület 2000-ben, a Millennium évében MÁRÉFALVÁÉRT díjat hozott létre. Első díjazottai között volt Kovács Piroska.

Ugyancsak az egyesület keretében kezdeményezte Kovács Piroska a Székelykapuk Napja megszervezését.

- Kapunapok szervezése. Kovács Piroska kezdeményezte egy olyan szakmai rendezvény megszervezését, amelynek témája a székely kapu. Ezen a néprajzi tanácskozáson a szakemberek mellett számos érdeklődő vesz részt. 2001-ben Kovács Piroska javaslatára elfogadták, hogy kétévenként, minden páratlan évben kerüljön sor a Kapufórumra.

- Tájház létesítése. A folyamatosan bővülő máréfalvi néprajzi gyűjteményt 1989 előtt nem volt lehetőség megfelelő helyre, szakszerűen berendezve elhelyezni. A Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület felvállalta, hogy külön helyet biztosít neki. Megvásároltak egy régi parasztházat, azt úgy rendezték be, mint egykor a helyi háztartások amilyenek voltak. A tájházat 2004-ben avatták, azóta minden évben itt tartják a nyári kapufaragó tábort fiataloknak, illetve az év során más programokat is (időszakos kiállítások). Az átutazók, érdeklődők csoportjai folyamatosan látogatják.

- A falu művelődési házának átépítése. Az elmúlt években Máréfalvának új polgármesteri hivatalra lett szüksége, ugyanis önálló településsé nyilvánították. A hivatal akkor a Művelődési Házba költözött be, hiszen jobb megoldást nem lehetett találni. Időközben anyagi alapot kellett teremteni ahhoz, hogy az épületet átalakítsák, hogy kettős funkcióját betölthesse. Az épület bővítése során helyet kapott benne a polgármesteri hivatal, a földszinten megmaradt a nagy előadóterem, a művelődési házé. Az emeleti részen képzőművészeti galériát terveztek, szálláshelyekkel, ez a Kapu szálló nevet kapta.

- Balázs Imre Képzőművészeti Galéria létrehozása. Amikor a művelődési ház átépítését, bővítését tervezték, úgy döntöttek, hogy a falu neves szülöttjének, Balázs Imrének állandó galériát rendeznek be. Ehhez megfelelő átalakításokat kellett elvbégezni, végül korszerű kiállítófelületet teremtettek, több szobában, ahol különben rendezvényeket is lehet szervezni.

- Kapufaragó tábor szervezése gyerekeknek a kétezres évek elejétől. Kovács Piroska a programok szervezésében természetesen nem maradt magára, hiszen elsősorban máréfalvi ismerősei, volt tanítványai részt vállaltak a munkában. Ily módon belevághattak egy nagy tervük kivitelezésébe: hogy Máréfalván kellemes környezetben, a tájház udvarán minden nyáron kapufaragó tábort szervezzenek. A jelentkező diákok jórészt környékbeliek, de az eltelt évek alatt nagyon sokan visszajárnak külföldről is. Bútorfestést és más népi mesterségeket is oktatnak a táborban, a résztvevők megismerkednek a faluval, a környékkel is. Az oktatók jórészt pedagógusok, akik népi mesterségeknek szakértői.

- Több máréfalvi kapu védetté nyilvánítása. Bár a törvények lehetővé teszik, hogy az önkormányzatok helyi védettség alá helyezzenek műemlék jellegű épületeket, ezzel sajnos nem élnek. Máréfalván nem csupán helyi védettséggel emelik ki a régebbi kapukat, hanem Kovács Piroska kezdeményezésére összesen 11 kaput nyilvánítottak műemlékké.

- Kapuállítás: 2001-ben millenniumi kapu állítása, 2003-ban a régi iskola elé új kapu készíttetése, illetve Székelylengyelfalván, Orbán Balázsnak, a Székelyföld leírása... című, 1868-ban kiadott részletes munka szerzője egykori eredeti kapujának másolatát készíttették és állíttatták fel.

- Tanfolyamok szervezése.

Ezt csak megszállottan lehet végezni – mondta egy alkalommal Kovács Piroska, és a jó értelemben vett megszállottság elsősorban a közösség számára termi a gyümölcsöt. A vidéken áthaladó idegenek megcsodálják a hozzáértéssel faragott kapukat, ám azt sem nehéz észrevenni, hogy ezek az építmények a maguk helyén nem pusztán a mesterek szépérzékét dicsérik, hanem azt is hírül adják: a közösség fontosnak tartja, megbecsüli, gondot visel rájuk, felújítja, és azon igyekszik, hogy a falukép részeként a következő nemzedékek is tulajdonuknak mondhassák. Mert felelősséggel tartozunk e népművészeti örökség megőrzéséért és továbbéltetéséért nemcsak egy faluközösség, hanem nemzeti kultúránk érdekében is.

Az épített örökséggel kapcsolatos kutatások, közlések, rendezvények szervezése fontos területe Kovács Piroska munkásságának.

Önálló munkái:

A máréfalvi iskola 210 éve 1786–1996 (Székelyudvarhely, 1996)

A település oktatási intézményének történetét tükröző adatok felkutatása lehetővé tette, hogy a szerző a legkorábban ismert feljegyzések idejétől kezdve tárgyalja történetét.

Székelykapuk Máréfalván (Marosvásárhely, 2000)

A falut a székely kapuk falujának szokták nevezni, és nem véletlenül. Összesen kb. 200-ra tehető a székely kapuk száma. A legöregebb 1858-ból való és huszonhárom olyan kapu van, amely az 1800-as évektől 1914-ig terjedő időben épült.

A könyv a máréfalvi kapuk leltára. A szerző így vall a megírás indítékairól: „A szakirodalom tanulmányozása során tapasztaltam, hogy a nagy néprajzosok (Huszka József, Malonyai Dezső, Viski Károly, Haáz Rezső stb.) a XIX–XX. század fordulóján felsőfokban beszélnek az udvarhelyszéki székely kapukról. Virágzása csúcspontjának ez az időszak tekinthető. Felvetődött bennem a kérdés, mi lehet azokkal a régi, szép kapukkal, amelyekről írnak, 100 év múltán mennyi állhat még ezekből." A terepmunka két évig tartott, több, mint 100 települést járt be, kereste a hajdani híres kapukat.

Fába rótt oklevél (Csíkszereda, 2001)

A Máréfalván található 11 műemlék-kaput mutatja be a kiadvány.

Örökségünk, a székelykapu. Útravaló kapunézéshez (Székelyudvarhely, 2003, Székely Útkereső kiadványok)

A kiadó felkérésére született ez a munka, azzal a céllal, hogy az érdeklődők meg a vidékre, és így Máréfalvára látogatók ízelítőt kapjanak a székely kapu témában.

Orbán Balázs kapui (Székelyudvarhely–Máréfalva, 2003)

A kiadvány a Székelyudvarhely melletti szejkefürdői kapusort ismerteti, ezért a régióba látogató turisták számára egyfajta útikalauzzá is vált.

Szejkefürdőn, jelenleg a Haáz Rezső Múzeum tulajdonában lévő szabadtéri kapumúzeumba gyűjtötték össze az egész környékről a valamilyen ok miatt pusztulásra ítélt székely kapukat – ma idegenforgalmi látványosság. Ebbe a tevékenységbe Kovács Piroska is bekapcsolódott, később megírta a történetét is. A kiadvány azért kapta az Orbán Balázs kapui címet, mert a Székelyföld leírása... című, 1868-ban kiadott részletes munka szerzője itt kapott végső nyughelyet, és ide az egykori otthonának eredeti kapuját állították fel legelsőnek.

Őseink hagyatéka – udvarhelyszéki öreg székelykapuk katasztere 2001–2006 (CD, Csíkszereda, 2006)

„Ez a munka – hitem szerint – megbízható értékkataszter, néprajzi kutatómunkára ajánlom. A maga nemében egy statikus anyag." – nyilatkozta róla a szerző. A Kovács Piroska készítette udvarhelyi kapuleltárban a legkorábbi kapu 1800-ból való (Tordátfalván áll), a legutolsó 1952-ből. „Először csak az első világháború végéig akartam felvenni az „öreg" kapukat, de aztán tapasztaltam, hogy a II. világháború idején, az ún. „magyar időben" újra reneszánszát élte a székely kapu-állítás, így hát ezeket is számba vettem." – mondta el a szerző egy beszélgetésben. Összesen 244 kaput örökítettem meg leltárszerűen, mindenikről adatlap, 3-4 fotó is készült.

A szerző szerint a mai fiatalok többet akarnak, mint egy statikus anyagot látni. Az udvarhelyi Konnertfilm cég multimédiás anyagot készített belőle, film- és hanganyaggal.

„Orczád verítékével..." Máréfalva a történelem sodrában (Székelyudvarhely, 2008).

400 oldalnyi főszöveg, illetve 100 oldalnyi melléklet és függelék alkotja a könyvet, amely három témát dolgoz fel: A falu és egyháza – mintegy 300 oldalon egyház- és falutörténet. Röviden bemutatja a mai falut, majd a nagyobb történeti korszakok kereteiben a falu átalakulását. Az egyházi épületek jellemzése külön fejezetben történik. A hit éltető ereje címmel a katolikus népi vallásosság néhány, Máréfalván a XX. század folyamán tapasztalható jellegzetes megnyilvánulását ismerteti.

Elismerések

A korábban részletezett sokoldalú munkásságáért, és különösen az épített örökségünkkel, a székely kapukkal kapcsolatos kutatásokat, adatgyűjtéseket, közléseket figyelembe véve több alkalommal is elismerésben volt része:

– Kriza János Néprajzi Társaság első díjjal jutalmazta és kiadásra javasolta egy tanulmányát

– Máréfalváért-díjjal lepte meg a Kőlik Egyesület, amelynek alapító tagja (2001)

– Udvarhelyszéki kultúrájáért díjat ítélt meg számára az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület (2003)

– az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet pedig Vámszer Géza-emlékdíjat adományozott neki

– „Ezeréves a magyar iskola" díszoklevelet kapott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől

– Hargita Megye Tanácsának Életmű-díját vehette át (2011)

Összegzés

Kovács Piroska azok közé a kiemelkedő személyiségek közé tartozik, akik önként vállalták egy-egy közösség szellemi erővonalainak erősítését, hagyományaink kutatását és népszerűsítését, azt a feladatot, hogy a mindennapokban el nem kopott példaképként sugározzák szét környezetükre töretlen hitüket.

Elsősorban értékmentő munkájáért érdemli meg a kiemelt figyelmet. Az elhivatottságon kívül kitartás, szerénység és felelősségérzet jellemzi. Kijelenthetjük, hogy vidékünkön ő tud a legtöbbet a faragott székely kapukról. Ismeri sok régi kapu állításának évét, a kaputükrök mintázatát, a kapufaragó dinasztiákra jellemző díszítőmotívumokat is. Mert ahány kapu, annyiféle, még ha mellettük elhaladva ezt nem is vesszük mindig észre. Sok közülük mondhatni személyes ismerőse, hiszen számtalan darabot lerajzolt a nyilvántartásba vétel során. Egy olyan témának a szakértője, amely mindannyiunkat érdekel, ugyanis a székely kapu – mint neve is mutatja – egy nagyobb régió sajátossága, jellemzője még akkor is, ha más-más típusai alakultak ki vidékenként. Kovács Piroska bebizonyította: nem elég tudni róla, még az sem elég, ha mások figyelmébe ajánljuk, hanem ismernünk kellene jobban. Többet kellene törődni ezzel a jelképpel.

Aki pedagógusi pályát választ, már eleve elkötelezettként éli életét. Kovács Piroska saját közösségében vállalt a hozzá legközelebbiekért erkölcsi és szakmai felelősséget. Önzetlensége, felelőssége, a kitartása és szakértelme miatt sokunknak példaképe.

2012. június 01.