(0 Szavazat)29 megjelenítés

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Kezdeményező Bizottság és Hargita Megye Tanácsa által szervezett  ökumenikus istentiszteletre az úzvölgyi temetőben május 12-én, vasárnap. Székelyföld és Erdély minden szegletéből érkeztek emberek, hogy együtt tiltakozzanak a dormánfalvi önkormányzat sírgyalázó, törvénytelen építkezése ellen.

Utolsó frissítés: hétfő, 2019 május 13

Hargita Megye Tanácsa képviselete – Borboly Csaba elnök és Becze István megyei tanácsos - mellett jelen voltak Fejér László Ödön szenátor és Márton Árpád parlamenti képviselő Kovászna megyéből, Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Korodi Attila képviselő, Tánczos Barna szenátor Hargita megyéből. De képviselve volt Udvarhelyszék, Marosszék, Gyergyószék, Háromszék, de a Brassó megyei Ürmösről is érkeztek résztvevők az istentiszteletre. Emellett számos székelyföldi település polgármestere, alpolgármestere is jelen volt az onnan érkező küldöttségek élén. Ugyanakkor a történelmi egyházak részéről is sokan érkeztek Erdély és Székelyföld minden szegletérből.

„Felemelő volt látni a hatalmas fegyelmezett tömeget, amely összegyűlt, hogy közösen imádkozzunk. Elmondhatjuk, van összefogás, van erő, van közös ügy iránti érdeklődés és lelkesedés. Büszkének kell lennünk arra, hogy képesek vagyunk összefogni, megfogni egymás kezét akkor, ha baj van, ha szükség van erre” – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

Mint ismeretes, a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmănești) önkormányzata tanácshatározattal a közvagyonába foglalta a Hargita megye területén fekvő, Csíkszentmárton községhez tartozó úzvölgyi magyar katonatemetőt – holott az a Hargita megyei község közvagyonának része, amit egy 2010. évi kormányhatározat is bizonyít –, továbbá a miskolci 10. honvéd gyalogezred temetkezési helyére ismeretlen román katonák számára emlékművet és kereszteket állított.

„Az elmúlt száz évben megtanultuk: ha nem mi szervezzük meg dolgainkat, akkor a Székelyföldet körülvevő ország fogja megszervezni. Most már nemcsak az életünket, hanem a temetőnket is át akarják rendezni. Elfogyott a türelmünk, mert a dormánfalviak cselekedete nem adminisztratív tévedés, hanem gyalázatos módon bele akartak gyalogolni a lelkünkbe, meg akarták gyalázni hősi halottaink emlékét” – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

„Higgyék el, hogy ‘a jót velünk sem az teszi, aki ölbe vesz s álomba ringat, hanem ki vesztünk éhezi’, mert immár száz éve ébren tartanak, összehoznak, összekovácsolnak. Mi erőt merítünk ebből és egy emberként mondjuk: igen, azt akarjuk, hogy amit idehoztak, azt hordják el innen. Azt akarjuk, hogy állítsák vissza a temetőt eredeti állapotába. Nem elég csak akarni, tenni is kell érte. Olvastuk mi is, hogy elhalasztják a május 17-re tervezett felavatást, de az elmúlt száz évben azt is megtanultuk, hogy nem szabad hinni nekik. Szervezzük meg közösen a temető felügyeletét. Antal Árpád polgármester úrral május 16-án este mi is kijövünk, hogy másnap jó gazdaként mi lehessünk az elsők, akik a béreseket fogadják. Ne hagyják, hogy ketten legyünk, jöjjenek minél többen!” – fogalmazta meg felhívását Tamás Sándor, aki megköszönte a háromszékieknek, székelyföldieknek, minden résztvevőnek, hogy időt szánt az úzvölgyi közös imádságra.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Petőfi Sándor Nemzeti dalából idézett, „aki megüzente nekünk, utódoknak, mi a teendő”, majd kijelentette: „Szabadként harcolunk, s ha meghurcolnak, megbüntetnek, felettünk átgázolnak hatósági önkénnyel, újra felállunk. Mert legyőzni nem tudhatnak, ugyanis csak azt lehet legyőzni, aki feladja méltóságát. Ezt üzenem mindenkinek innen az Úz völgyéből, aki nemzeti közösségünket támadja. Méltóságból egy tapodtat nem hátrálunk.” Leszögezte: a dormánfalviak tervezett avatóünnepsége akkor is elmaradt volna, ha nem mondják le. Nem állunk meg itt, mert bármikor előfordulhat hasonló helyzet. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt napokban tárgyaltak, mert „nem jókedvében mondta le az avatást a dormánfalvi polgármester”. A Hargita megyei tanácselnök szerint akkor tudnak megelőzni más, hasonló jogtiprást, ha a megyehatárt három kilométerrel keletebbre viszik, „oda, ahol mindig is volt a történelem folyamán”. „Az elmúlt egy hét is azt bizonyítja, hogy mindenkire szükség van. Ha egymást támogatjuk, és nem elvitatjuk más munkáját, akkor tudunk sikert elérni. Isten áldja a magyart!” – zárta beszédét Borboly Csaba.

A szervezők felolvastak egy tiltakozást magyar és román nyelven, amelyben követelték a törvénytelenség kivizsgálását, a törvényszegők felelősségre vonását, az eredeti állapot visszaállítását és a felelősök megbüntetését, a települések és a megyék közötti határok azonnali hatállyal való rendezését, a magyarsággyalázó és történelemhamisító folyamat azonnali megállítását, valamint nyilvános bocsánatkérést a meggyalázott temetőben nyugvó katonák hozzátartozóitól és a sértett nemzetektől. (Mellékeltük a tiltakozás teljes szövegét.)

Az ökumenikus istentiszteleten részt vett Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi unitárius lelkész, Böjte Csaba ferences szerzetes, Gáspár-Györgydeák Lajos nyugalmazott katolikus lelkész, Gábor Zoltán csíkszépvízi plébános, Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész, Biró Erika szörcsei református lelkész, Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, valamint Zelenák József evangélikus esperes. Demeter Sándor Lóránd beszédében elmondta, hogy nemcsak tőlünk távol, szerte a nagyvilágban üldözik a keresztényeket, hanem Romániában is, ahol keresztény üldöz keresztényt. Pál apostol korintusbeliekhez írt levelét idézve a magyarság mai „szorongatásairól” beszélt felsorolva a jogsérelmeket, ám az úzvölgyi temetőben felállított betonkereszt „túlmutat az Úz völgyén”. Böjte Csaba azt mondta, hogy eljött az az idő, amikor a legnagyobb érték az ember, ugyanis nehéz munkaerőt találni szerte Európában, de itthon is, és a bukaresti vezetőknek be kellene látniuk, hogy itt minden emberre szükség van, ezért ne elüldözni akarjanak, hanem együtt építsük az országot.

Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy, 2019. május 12.

Fotó: Kocsis B. János