– Akik a könyvek sorsát siratják, azoknak szívesen küldünk fényképet a mai bemutatóról – mutatott körbe a csíkszeredai polgármesteri hivatal zsúfolásig megtelt termében Burus János Botond újságíró, a könyv szerkesztője. Kiemelte, a kötet szintézis jellegét tartja a nagy erdélyi kastélykönyv legnagyobb erősségének, azt, hogy egybefonódik benne a család- és építészettörténet. – Részletes és ezért sokszor torokszorító leltár készült az erdélyi kastélyokról – jelentette ki, és felhívta a figyelmet a kötet egyéb érdekességeire is, mint a Hargita megyei levéltárban őrzött címeres viaszpecsétek reprodukciói vagy az a mintegy 80 levélrészlet, melyet a nemesi családok tagjai láttak el kézjegyükkel. A szerkesztő rámutatott, a kötet arra is pontosan reflektál, hogy mi történt e kastélyokkal 1989 után. – Sajnos gyakorlatilag nincs olyan intézményes keret, amely biztosítaná, hogy unokáink is láthassák ezeket az épületeket – állapította meg Burus.

 

A kiemelkedően igényes kivitelezésű, vaskos kötet a támogatóknak köszönhetően elérhető áron vásárolható meg. A megjelenéshez anyagilag hozzájárult a romániai Nemzeti Kulturális Alap (AFCN), Hargita Megye Tanácsa, Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Kovászna Megye Tanácsa, az Alcsík Kistérség Fejlesztési Társulás, valamint Magyari Zoltán. A polgármesteri hivatal részéről Antal Attila alpolgármester köszöntötte a résztvevőket, Hargita Megye Tanácsának képviseletében pedig Becze István megyei tanácsos. Utóbbi szerint Székelyföld fejlesztése csakis értékeink felmérésén és bemutatásán alapulhat.

 

– Ezek a kastélyok árulkodnak Erdély múltjáról és egyedi értékeiről, meglévő és kitörölhetetlen bizonyítékai a térség történetének. Ezekre az értékekre alapozva lehet idegenforgalmat és jövőt tervezni – jelentette ki Becze, megköszönve Hargita Megye Tanácsa nevében a szerzők kitartó munkáját, amely bizonyíték arra, hogy lehet és érdemes időben maradandó, valós értéket létrehozni.

 

Haller Béla, a nemesi családokat összesítő Castellum Alapítvány elnöke méltatásában elmondta, a szerzők feltárták, és ahol lehetett, tisztázták a szakirodalom ellentmondásait. Gondolatmenete optimista végkicsengésű volt: „ha több kastély nem is épül, kastélyok épülnek újjá Erdélyben”. Kijelentette: a bemutatott kötet az utóbbi húsz év mozgalmas krónikája is egyben, a legutolsó adatok 2011 augusztusából származnak. Orbán Zsolt történelemtanár, a szerzőpáros egyike elmesélte, hogy folyton aktualizálták a kastélyokról szóló információkat, gyakran vissza kellett térni a helyszínre, mert az épületek állaga az évek során változott. Szerzőtársa, Bicsok Zoltán levéltáros arról beszélt, hogy egy nem szokványos magyaróra hatására vágott bele a kastélyok kutatásába. A két csíkszeredai szerző elmondta: hat-hét éve fogalmazódott meg bennük a kötet összeállításának gondolata, ekkor kezdték alapos terepmunkával és levéltári kutatásokkal felmérni és dokumentálni az épített örökségünk relikviáit.

 

Csíkszereda, 2011. december 1.