A konferencia fő  céljai között szerepelt a szakmai kapcsolatok megerősítése az előző évek hagyományaira építve, a korábbi években bemutatott modellek alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok, illetve a lakókörnyezetben nyújtott szociális szolgáltatások tapasztalatainak megosztása, az erdélyi és magyarországi szolgáltatási gyakorlat prezentációja és komplex szakmai konzultációja.

A programot Korózs Lajos, a magyarországi Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára valamint Sófalvi László, Hargita Megye Tanácsának alelnöke nyitotta meg. Sófalvi beszédében beszámolt arról, hogy Hargita megye önkormányzata számos szociális projektet futtat, ezek közül nagyon sok kezdeményezés úttörőnek bizonyult. Mint részletezte, Hargita Megye Tanácsa a Caritas katolikus segélyszervezettel nagyon jól működő otthoni betegápoló és betegellátó hálózatot épített ki, ami mintául szolgál más megyék számára is. Ugyanakkor Hargita megye a gyermekvédelmi rendszerben is újítást hozott a hatalmas és embertelen gyerekotthonok leépítésében és az új, családi környezet megteremtésével, valamint a gyermekvédelmi intézményekből kinőtt fiatalok társadalmi integrációjának támogatásával. „Programjaink sikerének kulcsa a valós igényeknek való megfelelés és az összefogás a civil társadalommal meg a szakmai szervezetekkel” – összegezte az alelnök.

A konferencia a tervezett program szerint alakult: a Szülőföld Alap szociális dimenziója, a szociális fejlesztések sajátosságai Erdélyben, a falugondnoki hálózat fejlesztése Erdélyben témákban referátumokat mutattak be, majd kerekasztal-beszélgetésre került sor.

A szakmai tanácskozás második napján Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője is részt vett. Előadásában kitért a romániai szociális rendszer erdélyi sajátosságaira és a lakókörnyezetben nyújtott szociális szolgáltatások tapasztalatára.

A kerekasztal-beszélgetésekből és a hozzászólásokból kiderült, fontos a család felelősségének megőrzése az otthoni beteg- és idősgondozásban. Fontos, hogy mielőbb szabályozzák a falugondnokság fogalmi és jogi keretét, hogy a román közösségek is magukénak érezzék, és ne csak magyar ügyként kezeljék, ehhez az RMDSZ-től kérnek segítséget. Szintén fontos, hogy más megyében is, Hargita megyéhez hasonlóan, az önkormányzat aktívan támogassa ezt a tevékenységet. Pozitívumként fogalmazódott meg a falugondnokságnak mint tevékenységnek csak kerettörvénnyel való szabályozása, mert így az egyéni kezdeményezések és helyzetkezelések jobban érvényesülhetnek a közösség javára. Ellentétben Magyarországgal, ahol már túlságosan szabályozott ez a tevékenység, és így kisebb a mozgásterük a falugondnokoknak. Szükséges, hogy a falugondnoki tevékenység mielőbb bekerüljön a romániai hivatalosan elismert foglalkozási jegyzékbe.

Végül a jelenlévők leszögezték: a stratégia a nemzeti megmaradás helyett a nemzeti összefogás kell hogy legyen, ami csak előremutató gondolkodással és cselekvéssel valósítható meg, csakis így tartható fenn és bővíthető a szociális rendszer, csakis így maradhat meg a magyarság. 
 

Lejegyezte: Kurkó Katalin

Csíkszereda, 2010. május 4.