Mihály János történész rendhagyó történelemórája elején felelevenítette A székelység története tankönyv ötletének születését: 2010 őszén Hemann Gusztáv Mihály történésszel együtt voltak a Székelyföldi Akadémia csíkkozmási rendezvényének meghívottjai, az előadásokat követően pedig a nyergestetői ünnepség kapcsán a megyei tanács elnökével beszélgettek arról, hogy míg őseinknek gyakran harcba kellett menniük, a mai kor hasonló kihívása és feladata az itthon maradás. A két idősík összekötésére született helyben Borboly Csaba részéről a felkérés, hogy írjanak egy tankönyvet a székelység történetéről. A projektbe bekapcsolódott Kovászna Megye Tanácsa is, és hamarosan hozzálátott a munkához a szakemberekből kialakított munkacsoport – így idén szeptemberben Csíkszeredában már be is mutathatták a tankönyvet, majd november elején Sepsiszentgyörgyön is. Ez utóbbi bemutatót követően a román sajtó is felkapta a hírt, sőt pár napra rá a könyv ellenzői az interneten közzétettek egy nem hivatalos román fordítást is róla, amely, a hibái ellenére, a román anyanyelvű olvasók számára is egy első tájékozódási lehetőség.

Mihály János a kötet egyik szerzőjeként elmondta, hogy az kettős célt szolgál: egyrészt az általános iskolák VI–VII. osztályos tanulói alternatív tankönyvként, oktatási segédeszközként használhatják, másrészt hasznos lesz annak a sok generációnak a számára is, amely anélkül nőtt fel, hogy az oktatási rendszer megengedte volna, hogy az iskolában tanulhassanak róla. A szerző részletesen ismertette a tankönyv fejezeteit, melyek kapcsán több érdekességet is megosztott a közönséggel.

A délután második előadásának felvezetőjében Korodi Attila parlamenti képviselő elmondta, hogy korábbi, környezetvédelemért és fenntarthatóságért felelős miniszteri tapasztalatából a gyakorlati síkról is tudja, hogy teljesen más fenntarthatóságról beszélni egy ország, illetve egy település szintjén.

– Zsugorodnak a távolságok a székelyföldi települések között – fejtette ki a parlamenti képviselő –, a városaink elszívó hatása pedig gyengíti a falvak fenntarthatóságát, ez utóbbi ugyanis elsősorban azt jelenti, hogy erős közösségként tartják fenn magukat az adott település lakói.

Korodi Attila hangsúlyozta, hogy a következő időszakban több székelyföldi falu egyik legfőbb célja kell hogy legyen annak elkerülése, hogy skanzenesedjen, „alvótelepüléssé” váljon, ahol a lakók többsége nem a lakóhelyén, hanem valamelyik közeli városban vagy községben fejti ki napközbeni munkáját, tevékenységét, és nagyrészt aludni jár haza. Ehhez az szükséges, hogy gazdálkodjunk okosan a településeinkkel, fiataljainknak nyújtsunk perspektívákat, hogy a szakmájukkal tegyék értékesebbé településüket, közvetlen közösségüket. Lövéte pozitív példa erre, hisz a községvezetés megyei és kormányzati támogatások bevonásával több beruházást is meg tudott valósítani vagy el tudott indítani, amelyek révén élhetőbbé válik a falu. Az eddigi munka eredményei pedig kellő feltételt teremtenek ahhoz, hogy a település erősségeire, kitörési pontjaira fókuszáljon a közösség.

Az előadásokat követően Mihály János elmondta, hogy a Hargita Megye Tanácsa által kezdeményezett több székelyföldi projekt – többek közt A székelység története című tankönyv, valamint a székely szimbólumok használatának kiterjesztése vagy maga a Székelyföldi Akadémia – akkor éri el igazán a hasznát, ha a székelyföldi településeken erős, gazdaságilag talpra álló közösségek szolgálatában tudnak lenni.

Zárszóként Lázár F. Zoltán polgármester úgy értékelte, hogy egy különleges időutazást képezett a Székelyföldi Akadémia lövétei délutánja a múlt, a jelen és a jövő közösség számára fontos kérdéseit érintve.

 

Lövéte, 2012. november 15.