( Szavazat)65 megjelenítés A magyar Honvédelmi Minisztérium küldöttsége A Hon Védelméért I. osztályú kitüntetésben részesítette szombaton Szentábrahámon az itt élő, jelenleg 91 esztendős őrsvezetőjét, id. Szőcs Gyula székely honvédot. Az ünnepségen Hargita Megye Tanácsa ajándékát, Borboly Csaba megyeitanács-elnök köszöntőjével, Bende Sándor megyei tanácsos adta át.
Utolsó frissítés: hétfő, 2012 szeptember 24
Virággal érkezett istentiszteletre mindenki szeptember 22-én Szentábrahámon azért, hogy a helyi unitárius templomban zajló kitüntetési ünnepség után köszönthesse a köztiszteletben álló honvédet, id. Szőcs Gyula őrsvezetőt, aki a világháborúban a magyar hazáért önként harcolni állt, megsebesült, majd közel ötéves hadifogságot viselt. A rendezvényen jelen volt Papp Ferenc ezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője, Gereben András ezredes szintén a honvédelmi minisztérium részéről, valamint a díjra felterjesztők képviseletében Berencsi Attila, a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Szövetségének alelnöke.
Papp Ferenc ezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkársága társadalmi kapcsolatokért felelős főosztályvezetője beszédében kiemelte:
– A jelenkor mai magyar katonájának nagy öröm és megtiszteltetés, ha olyan emberrel találkozhat, aki a hazájáért harcolt, népét fegyverrel védte. Különösen nagy megtiszteltetés akkor, ha itt, az ősi székely határvadász, határőr örökösei között találunk olyan katonát, aki saját elhatározásából, önkéntes alapon jelentkezett, húzott egyenruhát és lett belőle határőr-katona: honvéd. Hetven évvel ezelőtt, 1942. október 3-án, mikor Gyula bátyám 21 éves fiatalemberként így döntött, talán nem is sejtette, hogy milyen szörnyűségek várják őt ebben a hatalmas háborúban. Nem sejthette, hogy 1943-ban megsebesül, nem sejthette, hogy 1944-ben osztoznia kell a hadifogolysorsban mintegy öt éven át. Ez a háború, ez a világégés az egyik legnagyobb értelmetlen emberáldozatot követelő harc háborúja volt – sajnos ebben mi, magyarok is részesek voltunk. Az, hogy ez a vérontás mekkora megpróbáltatásokkal járt nemzetnek, országnak, közösségnek és egyénnek – nem kell elmondani. Ahhoz, hogy ilyen erősek és kitartóak tudtunk lenni az ezeréves határunk megőrzésében, sok száz, sok ezer, sőt sok tízezer Szőcs Gyulára, Szőcs Gyula-típusú emberre volt szükség. Éppen ezért a kitartásért, ezért az önkéntes jelentkezésért, a hányattatott sorsért, nem utolsósorban az információim szerint mai napig tartó társadalmi tevékenységért a Magyar Honvédelmi minisztérium úgy döntött, hogy A Hon Védelméért I. osztályú kitüntetés címet adományozza Gyula bátyánknak.
Az ünneplő közönséghez szólva a főosztályvezető úgy fogalmazott:
– Higgyék el, ez a cím egy picit önöket is illeti, hiszen látható-érezhető a mostani pillanatban is, milyen fontosnak tartják, mennyire tisztelik és becsülik székely honvédunkat. Kossuth Lajos azt mondta, névtelen félistenek nélkül nem lehet nyerni, csatázni – és ez valóban így van. És ha már Kossuthnál tartunk, még egy fél mondatot idézek tőle, mielőtt felolvasom a határozatot: Éljen a haza!
Borboly Csaba megyeitanács-elnök gratulációját Bende Sándor megyei tanácsos tolmácsolta: „Sokan vagyunk, akiknek a felmenői egykor a magyar hadseregben szolgáltak: kinek a szülei, kinek a nagyszülei. Meséltek nekünk a háborúról, a hadifogságról, és ez a történelmet személyesebbé tette számunkra, közvetlen kapocs volt a múlthoz. A mai generációknak remélhetőleg már nem kell fegyverrel a kezükben harcolniuk, de ugyanazzal az erkölcsi, emberi tartással kell rendelkezniük, mint ami az egykori honvédeket jellemezte. Gratulálok Szőcs Gyula háborús veteránnak, Isten adjon neki erőt, egészséget!” – áll a tanácselnök üzenetében.
Meleg szavakkal, meghitt öleléssel köszöntötte Gyula bácsit egykori fogolytársának, elválaszthatatlan barátjának fia, Szombatfalvi József székelykeresztúri lelkész, majd a helyi gitárkör hét iskolásának dalai után a falustárs, Anna néni énekelt számára.
Az ünnepség végén közel tízperces kígyózó sorban köszöntötte Gyula bácsit a templomból kivonuló közösség. Ezt a momentumot rögzítette a megyei tanács az itt elérhető felvételen:
Az ünnepelt Hargita Megye Tanácsa sajtószolgálatának azt mondta: „Megható volt, hogy ennyi idő után rám gondoltak, erre nem számítottam.” Kérdésünkre hozzátette: sokat mesél a háborúról az unokáknak, ám fogsága alatt olyan megpróbáltatások vésődtek emlékezetébe, amelyekről beszélni sem lehet, vagy nem illendő. Megjegyezte, folyamatos éhezésükben rengeteg gabonamagvat rágtak, s mire kiszabadult és hazaérkezett falujába, fogai már nem voltak, csupán a foggyökerek.
Bende Sándor megyei tanácsos az ünnepség végeztével jelezte, hogy mivel Gyula bácsival beszélgetve úgy értesült, a háborús emlékei és fogsága emlékeit még nem rögzítették, ám Gyula bácsi visszaemlékezései kerek történeteket rajzolnak meg, a szentábrahámi ünnepen elhatározta: személyesen támogatja egy dokumentumkönyv elkészítését és megjelentetését, amely id. Szőcs Gyula őrsvezető és a még életben maradt székely honvéd társai élettörténetét rögzítené az utókor számára.
Szentábrahám, 2012. szeptember 22.