(0 Szavazat)70 megjelenítés

Hargita Megye Tanácsa 2009-ben indította útjára Összetartozunk szórványprogramját, amelynek fontos hozadéka, hogy az évek során szoros kapcsolatok jöttek létre, nem csak intézményi szinten, hanem iskolák, és egyházközségek között is. Ennek egyik szép példája a Tordától 8 kilométerre fekvő Mészkő és Bencéd közötti gyümölcsöző kapcsolat.

Utolsó frissítés: csütörtök, 2015 február 26

Közel két esztendeje, hogy Mészkő és Bencéd települések között elindult egy kapcsolat, amelytől sok szépet és jót remélt mindkét gyülekezet: a szórványban élő, maroknyi mészkői magyarság és Székelyudvarhely, a székely anyaváros ölelésében élő, kicsi bencédi faluközösség.
Sok-sok közös felemelő, nagyszerű, szeretetteljes pillanat telt el az első találkozás óta, és a két közösség tagjai egyre jobban megismerték és megszeretették egymást: olyannyira, hogy most már senki nem beszél pusztán kapcsolatról, hanem boldogan és büszkén jelentik ki, testvérgyülekezetetekké lettek. „Testvérek vagyunk, és ezt érezzük meg valahányszor templomainkban együtt vagyunk, amikor együtt hajtjuk imára a fejünk, és jó, hogy szól a zsoltár és közös a fohász. De testvérekként öleltük át egymást nemrég a farsangi, kosaras bálunkon, ahova mészkői barátaink is ellátogattak, s ahol talán az akcentusunk másként szólt, de a magyar nóta alatt a szemünk ugyanúgy csillogott, és igazolta: szent és profán, imádsággal teli és mulatós, nevetős, dalolós kedvünkben is hasonlóak: édestestvérek vagyunk!” – fogalmazott Makkai Ilkei Ildikó, bencédi unitárius lelkész.
Ezek a találkozók jó alkalmak arra is, hogy belelássanak egymás világába, megtapasztalják, hogy a szórvány magyarság egészen más kihívásokkal kell szembenézzen, de keményen dolgoznak, hogy megmaradjanak. „Jó volt megmutatni, hogy mi is megmaradásért, folytatásért munkálkodunk és imádkozunk. Jó volt beszélni hozzájuk ízes, szép tájszólással, és jó volt nekünk is hallani a teljesen más akcentust, hisz vannak, akik teljesen román környezetben dolgoznak, és a mi fülünknek először úgy tűnt nem, is magyarul, románul beszélnek” – írja beszámolójában az unitárius lelkész. Jó volt megérezni, hogy nem vagyunk egyedül, sem a nagyvilágban, sem ezen a kicsi földrészen, aminek a neve Erdély, hogy ezekből az együttlétekből hitet, bátorságot, örömet, szeretetet meríthetünk valamennyien.
Boldogan ismételjük és mondogatjuk egymásnak: talán a legjobb, ami velünk történhetett, hogy erdélyi testvérgyülekezetet választottunk, s hogy ez a választás a legjobban sikerült igazolja a megannyi kedves barátság, ami a két gyülekezet tagjai között szövődött s mely Isten segedelmével hisszük, egyre szorosabbá válik – zárta sorait Makkai Ilkei Ildikó.

Csíkszereda, 2015. február 25.