(0 Szavazat)86 megjelenítés

A Hargita megyei műemlékvédelmi stratégiáról tartottak megbeszélést a csíkszeredai megyeházán július 14-én, a kulturális minisztériumtól érkezett véleményezés kapcsán. Jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Fülöp Otília megyei főépítész, Tulbure Irén jogász szaktanácsadó, valamint a meghívott építészek: Tövissi Zsolt, András Alpár, Korodi Szabolcs, Máthé Zoltán, Albert-Homonnai Márton, Köllő Miklós, Várday Kinga, Csíky Barna. 

Utolsó frissítés: csütörtök, 2014 július 17

Borboly Csaba felvetette egy megyei műemlékvédelmi adatbázis létrehozásának szükségességét, ami nagy segítség lenne a szakembereknek, továbbá műemlékvédelmi szakképzést kellene indítani a polgármesteri hivatalok urbanisztikai osztályán dolgozók, frissen végzett szakipari diplomások részére a megyei tanács alintézményében, a Hargita Megyei Művészeti Népiskolában. Elhangzott az is, hogy a megyei műemlékvédelmi stratégiánál, a mesteremberképzés mellett, meg kell vizsgálni az önkéntes munkások bevonásának lehetőségét is, és a kalákának külön fejezetet lehetne biztosítani a műemlékek környezetének rendezésében.
Fülöp Otília javasolta, hogy a stratégia nyújtson lehetőséget magánszemélyek támogatására. Szerinte sokszor az is hátráltatja a műemlékek fenntartását, pusztulástól való megóvását, hogy bármely beavatkozás a műemlékvédelmi állami hivatal jóváhagyását igényeli. A legtöbb esetben költséges előtanulmányokkal is alátámasztott, a megfelelő aláírási joggal bíró építész által készített kivitelezési tervekre kapnak jóváhagyást a tulajdonosok, ami pluszterhet ró rájuk más ingatlantulajdonoshoz képest. művészettörténeti előtanulmányokra, a falkutatásra, régészeti kutatásra, a fa- és kőelemek állapotának elemzésére azért van szükség, mert ezek hiányában az építész nem készíthet hiteles helyreállítási tervet. Mint a főépítész elmondta, a megyei tanács költségvetésében a műemlékek helyreállítására elkülönített összegből – amely összességében és arányaiban ugyan elég jelentős a többi költségvetési tételekhez viszonyítva – az egyes műemlékek esetében a helyreállítási költségnek csak a részbeni támogatására van lehetőség, hisz a leadott pályázatok összértéke jóval meghaladja a keretet, ezért is fontos, hogy a helyes támogatási döntésekhez stratégia álljon rendelkezésre. A tervezetet ki kell egészíteni a jelenlegi sürgősségi állapot ismeretével, hogy milyen nagyságrendű összeg szükséges bár az állagmegóváshoz az elkövetkező időszakban, rövid és hosszú távon, és melyek azok a műemlékek, amelyek esetében halaszthatatlan beavatkozásra van szükség. A szükségletek arányaiban való ismerete lehetővé tenné a következő években az állami és európai alapok lehívását is, hangzott el.
Az is elhangzott, hogy az adózási és a műemlékvédelmi törvény előírásai nincsenek összhangban, ezért szükség van módosító javaslatra annak érdekében, hogy az adókedvezmény valós alkalmazásával a műemlék-tulajdonosoknak ne csak kötelezettségeik legyenek, hanem jogaik is, ha jóhiszemű ingatlantulajdonosként karbantartják és óvják a műemléket az enyészettől. A műemlékvédelem valóban értékeink megóvását szolgálhatná, ha más európai országokhoz hasonlóan lenne egy állami alap a megfelelő nagyságrendben annak érdekében, hogy európai szintű helyreállításokat lehessen végezni, és a műemlékek ne üresen álljanak, omladozva, hanem a közösségek használják, költözzön beléjük élet. A cél az, hogy ne terhet jelentsenek a műemlékek, hanem a tulajdonos és egyben a közösség büszkeségei legyenek. Az önmagukban nem fenntartható műemlék-helyreállításokat fontos minél több terület fejlesztési programjaiba integrálni. Ki kell fejleszteni ugyanakkor egy speciális költség-haszon vizsgálatnak is a módszertanát.
További problémaként sorolták fel, hogy  a műemlékek telekkönyvezése állami feladat kellene legyen, ezzel is segítséget, támogatást nyújtva a műemlék-tulajdonosoknak, hisz bármilyen engedélyköteles beavatkozáshoz érvényes telekkönyv szükséges. Az uniós alapok lehívását is lehetetlenné teszi a telekkönyvileg tisztázott tulajdonjog hiánya, ezért mivel tudjuk, hogy az ingatlanok telekkönyvezése milyen nehézkesen halad, ezek kataszteri dokumentációjának elkészítése és telekkönyvezése elsőbbséget kellene élvezzen, vagy a sürgős beavatkozások legyenek lehetségesek akár a telekkönyv hiányában is. Az állami műemlékvédelmi hivatal megyei igazgatóságai létszámhiányban szenvednek, így nem is működhetnek hatékonyan.
Ugyanakkor a műemlékvédelmi törvény módosítására van szükség, a régiók (megyék) hatáskörének növelését kellene kezdeményezni mind az anyagi források biztosítása, mind a helyreállítási dokumentációk, sürgősségi beavatkozások jóváhagyása tekintetében. Decentralizációra van szükség, például megyei műemlékvédelmi bizottságot kell felállítani és felruházni teljes jóváhagyási hatáskörrel – fejtette ki Albert-Homonnai Márton.
A jelenlévők abban állapodtak meg, hogy a minisztérium észrevételei alapján módosítják a stratégiát, és azt a változatot is bemutatják az illetékes bizottságnak, folytatják a műemlékek kataszterének készítését, nekikezdenek a megyei adatbázis létrehozásának, és műemlékvédelmes mesteremberképzést indítanak a népiskolában, a tanfelügyelőséggel egyeztetve. Emellett tanulmányokat és kutatásokat támogatnának, valamint a felsőoktatás szintjén is próbálnak lépéseket és javaslatokat tenni az egyetemekkel együttműködve, a Hargita megyei fiatal építészek és mérnökök egyetem utáni szakoktatásának támogatása érdekében. Létrehoznának egy törvénymódosítást kezdeményező bizottságot is.

Csíkszereda, 2014. július 16.