( Szavazat)49 megjelenítés Még mindig rengeteg a tennivaló a moldvai csángók érdekében – derült ki vasárnap délelőtt a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában, ahol a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében immár kilencedik alkalommal tartottak Csángó Napot.
Utolsó frissítés: vasárnap, 2010 november 14
Bizonyos szempontból azonban megtört a jég, hiszen a külsőrekecsini csapatot, a rendezvény idei tiszteletbeli meghívottját elkísérte a település polgármestere, Lucian Cheţa is. Eddig a helyi hatóságok soha nem tisztelték meg ezeket a rendezvényeket, nemcsak, hogy nem válaszoltak a meghívásokra, hanem éppen ellenkezőleg, otthon általában megrovásban részesítették azokat, akik eljöttek.
A kultúrák közti nyitást mi sem igazolja jobban, mint hogy a rekecsini önkormányzat támogatta a HMKK külsőrekecsini fotótáborát is. A legjobb alkotásokból az ünnepség keretében kiállítás is nyílt a művelődési ház márványtermében. Emellett Petrás Mária keramikusművész alkotásai, valamint a külsőrekecsini tánccsoport és a Kalagor népi együttes adott ízelítőt a moldvai csángó kultúrából.
Egy ilyen nap mindig megfelelő alkalmat biztosít egy kicsit áttekinteni az utóbbi évek megvalósításait. Hargita Megye Tanácsa részéről Becze István tanácsos számolt be az Összetartozunk nevet viselő szórványprogramról, melynek célja, hogy az erdélyi tömbmagyarság segítse a szórványban élőket anyanyelvük és kultúrájuk megőrzésében. A moldvai csángók ezen a téren minden tiszteletet megérdemelnek. „Gondoljunk csak arra, hogy a moldvai magyarság úgy őrizte magyarságát, kultúráját, másságát, hogy soha nem volt a magyar államiságnak része. (…) Ez azt jelenti, hogy nem volt saját államilag támogatott intézményrendszerük, mégis megmaradtak hitükben, kultúrájukban, nyelvükben” – hangsúlyozta Becze.
Salamon Adrián, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke szerint azonban még mindig akadnak olyan erdélyi vagy magyarországi magyarok, akik elcsodálkoznak, ha Moldvában magyar szót hallanak. Szóval, még mindig nem elég erős a csángó–magyar kultúra népszerűsítése. Továbbá arra is felhívta a figyelmet, hogy bármennyire is kiterjesztették magyar oktatási programjukat, az asszimilációt képtelenek megállítani.
Az EP is követi a csángók sorsát
Sógor Csaba EP-képviselő pozitív eredményekről számolt be, hiszen hamarosan megjelenik a Mük szeretünk itt élni című, csángó tematikájú, tájékoztató és összefoglaló jellegű kötet, melyet az EP-ben ismertetnek. A moldvai csángók helyzetéről a társadalomtudósok, nyelvészek által készített jelentést jövő márciusban az Európai Néppárt támogatásával adják ki, akkor lesz a tizedik évfordulója annak, hogy Brüsszelben a csángó nyelvet európai értéknek tulajdonították és Romániát kérték, hogy bizonyos intézkedésekkel védje meg ezt a nyelvet. Az új kiadványban – a jelenlegi helyzetelemzések mellett – megismétlik azokat a pontokat, melyeket az egykori előterjesztő, Tytti Isohookana-Asunmaa finnországi politikus e nyelv védelmére javasolt. Szerinte nemcsak keretet és lehetőséget kell biztosítani a csángó oktatás számára, hanem a csángó szülőket tájékoztatni a román oktatási törvényről, és felvilágosítást adni, hogy joguk van a gyerekeiket anyanyelvi oktatásban részesíteni. Továbbá lehetőséget kell nyújtani ahhoz, hogy a csángó falvak templomaiban a római katolikus szertartásokat csángó nyelven tarthassák. Persze, a román nemzetiségű állampolgárokkal is ismertetni kell ezt a népcsoportot – hogy csak a legfontosabb pontokról tegyünk említést.
Sógor Csaba arra világított rá, hogy általában a sokszínű kultúrával rendelkező államokban, ahol a népcsoportok kölcsönösen elismerik egymás értékeit, gazdaságilag is sokkal jobban állnak, mint ott, ahol a másság ellenségeskedést szül.
Kerekasztal-tanácskozás is folyt Halász Péter, a Honismeret szerkesztőjének moderálásával, Borbáth Erzsébet, dr. Csedő Csaba, Ferenczes István, Ignat Mónika és Mirk Kata-Szidónia beszélgetett Külsőrekecsin és nagyban a moldvai magyarság múltjáról és jövőjéről. Az önismeret és történelem terén a Hargita Kiadó jóvoltából a csángók könnyen ismeretekhez jutnak, a Bibliotheca Moldaviensis kétnyelvű (magyar és román) sorozatban ugyanis megjelentek a moldvai csángókról szóló legfontosabb forrásanyagok. A jelen szempontjából pedig, ahogy Mirk Szidóniától megtudtuk, nincs különösebb gond, hisz a Moldvai Magyarság közli a csángó írók, értelmiségiek gondolatait. Sőt tehetségeket is fedeztek fel, mint Iancu Laura, Gábor Felicia vagy Demse Márton.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy Csíkban – talán a Madéfalvi Veszedelmet követő elvándorlás miatt is – kicsit mintha pozitívabban viszonyulnának a csángókhoz, mint Székelyföld más területein. A lelkesedés így is lankadt, hisz az első Csángó Napkor (2000 decemberében) jóval több érdeklődő gyűlt össze. A globalizáció kihívása Csíkszeredában, de Moldvában is érződik.
A csángó szülők például kevesebbet beszélnek magyarul a gyermekeikkel, mint akár egy-két évtizede, így a tanítás is nehezebben megy, mint egykor. Ahogy Borbáth Erzsébet is megjegyezte, még a kilencvenes években két-három hónap alatt sikerült felzárkóztatni a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában magyar nyelven tanuló moldvai csángó diákokat.
Ferenczes István költő, szerkesztő szerint magyar óvodákat kell létesíteni, hisz az első hét évben dől el, hogy egy gyerek milyen nyelven fog beszélni.
szekelyhon.ro
http://szh.ro/hirek/muvelodes/az-ovodatol-kezdve-kell-vedeni-az-anyanyelvet