(0 Szavazat)80 megjelenítés

Öt nap alatt a Nagy-Csomád „szoknyáján” lévő öt önkormányzat öt iskolájában 13 osztálynyi, 216 kisdiáknak tartott papírszínház-bemutatót és -foglalkozást a Csomád-Bálványos Közösségek Közti Turizmusfejlesztési Társulás, ezzel közelebb hozva a gyerekeket a helyi értékek felismeréséhez, megbecsüléséhez.

Utolsó frissítés: szerda, 2016 október 05

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. finanszírozásával létrejött projekt célja, hogy a szellemi értékek megbecsülésére és a származástudat erősítésére építve már kisiskoláskorban elkezdje az alapozást a jövő vendégfogadóinak neveléséhez. Egy fogadóterület lakossága tudatában kell legyen a térségben fellelhető és értékesítendő javaknak ahhoz, hogy innovatívan léphessen fel a szolgáltatásfejlesztés terén. Sok olyan példa jut eszünkbe, ahol legendákra milliárdos idegenforgalmi üzletágat építettek. Ezek nem jöhettek volna létre, ha az újító gondolatnak nincs megfelelő köztudati alapja. Ezen a fonalon kapcsolódik a látszólag oktató jellegű projekt az egyesület célkitűzéseihez.

A szervezők a cél megvalósítására a japán papírszínház módszerét választották. Az eszköz használata újnak számít térségünkben, de egyszerűségéből kifolyólag könnyedén használható szemléltetési módozat. Gyakorlatilag egy kis fadobozról van szó, amelynek egyik, szabadon hagyott oldalán keresztül a szemlélő élvezheti az olvasott mese illusztrációját. A mesélő a doboz mögé bújva olvassa a képek hátán lévő szöveget és cserélgeti a képeket. A technikát Demeter Éva néprajzkutató, múzeumpedagógus honosította meg Háromszéken és az ő szakmai segítségével bonyolították le a bemutatókat, foglalkozásokat is.

Az előadások három kategóriának szóltak (1–2. osztályosok, 3–4. osztályosok és tanítók, óvodapedagógusok), és több elemből álltak. Minden esetben először bemutatták A kápolna harangja című, Benedek Elek által feldolgozott legendát, amelyet Szederjesi Szidónia grafikus elevenített meg 13 illusztrációban. A bemutató után, csoporttól függően, kézműves foglalkozás keretében, a kicsik tündért készítettek, a nagyobbak megrajzolták a Szent Anna-tó keletkezésének legendáját, melyet be is mutattak az osztálynak. Mivel a papírszínház, azaz kamishibai jól használható szórakoztatási, oktatási, személyiségfejlesztési és egyéb didaktikai célokra, ezért a szervezők fontosnak látták, hogy a részt vevő iskolákat felszereljék egy-egy ilyen eszközzel. A minél színesebb felhasználás érdekében összesen 31 pedagógusnak tartott módszertani felkészítőt Demeter Éva. A felkészítőt ötletbörze zárta, amely során a pedagógusok mondták el, hogy mely tanórákon és extrakurrikuláris tevékenységeken szeretnék használni az új módszertani eszközt: az előkészítő osztályokban a meseolvasási alkalmakon, a nagyobb osztályokban elsősorban az olvasás gyakorlásához és szövegalkotáshoz, valamint a román nyelv tanításához, említették a történelemórát, illetve matematikaórán a szöveges feladatok begyakorlására is alkalmasnak tartották. A tanórán kívüli iskolai, illetve iskolán kívüli tevékenységre is érkeztek javaslatok: például a Magyar Népmese Napja, nyári táborok, mesemondó verseny vagy olyan pályázatok, ahol a tanulóknak bármilyen ismeretanyagot képekkel illusztrálva kell bemutatniuk. A projekt rövid távú célját a pedagógusok visszajelzéseiből ítélve elérte a pályázat: a papírszínházat használni fogják a munkájuk során.

A tervezett célok megvalósításán túlmenően az iskolalátogatások egyértelművé tették, hogy nagy szükség van a hagyományos eszközöktől eltérő pedagógiai módszerekre, melyek segítenek a sokszínű kulturális és társadalmi hátterű gyermekek kibontakozásában.

Számokban:
• Öt önkormányzat öt iskolájában 13 osztály 216 kisdiákjának tartottunk papírszínház-bemutatót és -foglalkozást. 
Tusnádfürdő: szeptember 26., 44 diák, 12 tanár
Csíkkozmás: szeptember 27., 49 diák, 4 tanár
Torja: szeptember 28., 51 diák, 8 tanár
Sepsibükszád: szeptember 29., 24 diák, 4 tanár
Tusnád: október 3., 43 diák, 3 tanár
• 31 pedagógusnak tartottunk módszertani felkészítőt.
• Elkészült egy legenda papírszínházi feldolgozása (szövegadaptáció, 14 festmény)
Öt tanintézet taneszköztára bővült egy-egy papírszínházkerettel és a hozzá tartozó egy legendával.