Laudáció
Ha a moldvai magyarság gazdag szakirodalmát tanulmányozzuk, bátran kijelenthetjük, hogy napjainkra az egyik legkutatottabb magyar etnikai csoporttá vált. A moldvai csángó kultúrát, társadalmat megcélzó kutatások főleg az utóbbi 25 évben élénkültek fel. Sokan, sokféle témában, sokféle megközelítésben próbálták feltárni világukat.
Kevés olyan kutató van viszont, aki nem elégszik meg csupán azzal, hogy közzéteszi tudományos kutatásainak eredményét, hanem – a Domokos Pál Péter-i utat követve – felelősséget is érez sorsuk iránt. Azt az utat, melynek vezérgondolata a következő: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkodó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 ezer ma is élő magyar testvérek sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.”
Halász Péter ezen kutatók egyike, aki már az 1960-as évektől folyamatosan jár be Moldvába, s érdeklődésének középpontjában azóta is a moldvai magyarság néprajzi hagyományainak, tárgyi kultúrájának vizsgálata áll. Változatos tárgyú tanulmányai, hiánypótló tematikus monográfiái (lásd A moldvai csángó magyarok hiedelmei, A moldvai magyarok hagyományos állattartása, Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban) ma már megkerülhetetlenek a szakirodalomban.
A terepmunka és a tudományos kutatás mellett azonban ugyanolyan fontosnak tartja, hogy krónikásként tudósítson az identitásuk, nyelvük megőrzéséért folytatott harcukról. A csángók sorskérdéseivel, magyarságtudatával foglalkozó esszéit, útirajzait 2004-ben gyűjtötte egybe a Nem lehet nyugtunk című kötetében. Emellett számos olyan ismeretterjesztő filmnek volt a szakértője és riportere, amely a moldvai magyarság életével foglalkozott. Az ő nevéhez kapcsolódik az első csángó bibliográfia (A moldvai magyarok bibliográfiája) és az első csángó kutatástörténeti összefoglaló (Eredmények és feladatok a moldvai csángók néprajzi kutatásában) megírása is. Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni szerteágazó munkásságának eredményeit és érdemeit. Irányító és szervezői tevékenysége nélkül nem működhetett volna olyan sikeresen évtizedeken keresztül az önkéntes néprajzi vagy a honismereti mozgalom, nem jöhetett volna létre a Lakatos Demeter Kulturális Egyesület. Szerkesztői munkáját dicséri számtalan évfordulós kötet megszerkesztése, konferenciák anyagainak megjelentetése, valamint a Honismeret folyóirat gondozása.
2010-ben családjával Gyimesbe költözött, hogy minden idejét és energiáját legfőbb „életcéljának” szentelje.
Reméljük, hogy csak nyugdíjba vonult, és nem nyugalomba (ahogy fogalmazott egyik interjújában), hiszen továbbra is nagy szükségünk van olyan emberek tevékenységére, akik Kájoni János szavait idézve: édes hazájukat akarják szolgálni.
Mirk Szidónia-Kata
Oklevél
Sajtóközlemény
Idén a csángóvidéken zajló magyar oktatásé volt a főszerep
A XVI. Csángó Napon kiosztották Hargita Megye Tanácsa Kájoni János-díjait
Borbáth Erzsébet nyugalmazott pedagógust, Halász Péter néprajzkutatót, Duma István András moldvai csángó magyar költőt, Ferencz Gabriella pedagógust és dr. Nyisztor Tinkát, a néprajztudományok doktorát tüntette ki idén Kájoni János-díjjal Hargita Megye Tanácsa. A díjak ünnepélyes átadására a Csíkszeredában megtartott XVI. Csángó Napon került sor, amelyet a magyar nyelv napja tiszteletére tartottak a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaratermében november 12-én. A díjazottakat Rácz Árpád megyei tanácsos jelentette be, illetve átnyújtotta a díjakat. A kitüntetéseket a Jelentés a nyelvi határról című ünnepi műsor keretében adták át.
A rendezvénysorozat ünnepi szentmisével kezdődött a Millenniumi templomban.
A magyar nyelv napja a közfigyelmet igyekszik ráirányítani a magyar nép szellemi-kulturális öröksége és nemzeti identitása alapját jelentő magyar nyelvre. 2009 óta április 23-án ünnepelik, 2011-től november 13-án. Hargita megye elsőként csatlakozott Erdélyből, Romániából a kezdeményezéshez – megelőlegezve a parlament által elfogadott, e napot törvényesen szentesítő jogszabályt –, eseményt szervezte e nap köré, olyan személyiségeket díjazva, akik sokat tettek és tesznek a magyar nyelv használata, tisztaságának megőrzése, kulturális és kommunikációs szerepének megőrzése és szélesítése érdekében. Idén a csángóvidéken zajló magyar oktatásra helyezték a hangsúlyt, ugyanis az itt élők soha nem éltek magyar állami keretek között – tehát nem tapasztalták meg azt, hogy a magyar nyelv a hivatalok, az adminisztráció, az egyházi élet nyelve is lehet, magyar nyelvű oktatásban pedig a Groza-kormány idején részesültek, nagyon rövid ideig. Lelkes önkéntesek, helyi és más vidékekről érkezett fiatalok segítségével szervezik a hivatalos oktatásban az opcionális magyarórákat és délutáni alternatív oktatásban a magyar nyelvű foglalkozásokat. Ezzel párhuzamosan Erdélyben, Székelyföldön – s kiemelten Csíkszeredában – a felső tagozaton és a középiskolákban tanulnak moldvai magyar fiatalok, hangzott el az eseményen.
Borbáth Erzsébet nevéhez a csángó fiatalok erdélyi oktatásának megszervezése kötődik, az általa vezetett József Attila Általános Iskolában fogadtak első alkalommal itt, magyar nyelven tanulni szándékozó moldvai fiatalokat, tanítványai közül sokan pedagógusként, más területen tevékenykedő értelmiségiként tértek vissza szülőfüldjükre. Halázs Péter néprajzkutató Magyarországról költözött a csángó vidékre, s úgy tanulmányozza e tájegység lakóinak népéletét, hogy ő maga is részese. Ez növeli munkájának hitelességét. Duma István András önerőből alapított iskolát Klézsén, ahol magyar nyelven folyik az oktatás és a különböző gyermekfoglalkozások. Ugyanakkor irodalmi munkásságával – öt kötete jelent meg, valamennyi szorosan kötődik népcsoportjához – művelődésszervező és intézményteremtő tevékenységével – létrehozta a Szeret-Klézse Alapítványt, azon belül pedig a Klézsei Magyar Házat és a Petrás Incze János Tájmúzeumot – közösségének kovásza. Ferencz Gabriella a Csíkszeredában tanuló csángó fiatalokat szervezi közösségbe, biztosítja számukra az otthon melegét és a család szeretetét, segítve őket tanulmányi előmenetelükben. Dr. Nyisztor Tinka etnográfus – aki nem tudott jelen lenni az ünnepségen - a moldvai Pusztinából származik, ma is ott él. Közben a magyarországi Eötvös Lóránd Tudományegyetemen doktorált néprajzból, szakterülete a moldvai magyarok táplálkozási szokásai, hangzott el a kitüntetettek munkásságának bemutatása.
Hargita Megye Tanácsa a Kájoni János-díjat azoknak a személyeknek adományozza, akik a kulturális élet, az irodalom, a művészetek (zene, tánc, színház, képző- és iparművészet, építőművészet, népművészet, film- és fotóművészet) terén kiemelkedő művészi színvonalú alkotó tevékenységet, valamint a közművelődésben hosszú időn keresztül maradandó értékeket teremtő, kimagasló munkát végeztek.
Az est csángó táncházzal ért véget a Hargita Megyei Kulturális Központban.
Csíkszereda, 2017. november 12.