Laudáció
A Bákó megyei Klézsén született, és ma is ott élő csángó költő, író, művelődés- és iskolaszervező, lapszerkesztő. Archaikus és eredeti csángó nyelven és szemlélettel ír. Versei sok helyen hitelesen őrzik a csángó dialektus állapotát.
Duma-István András nevének története is megérne, ha nem is egy misét, de egy verset bizonyosan. Mert ősei valamikor az István családnevet viselték, de idővel a csángómagyarok neveiről lehullottak az ékezetek, lepusztultak a magyar mássalhangzók, hangot váltottak a magánhangzók, s klézsei Istvánok nevét egy „ne mán dumálj annyit” elszólás után írta át Dumára egy korabeli jegyző.
Duma-István András román iskolába járt, magyarul olvasni felnőtt fejjel kezdett tanulgatni magyar imakönyvekből. És tanul ma is magyarul írni, a magyar helyesírás szerint papírra vetni gondolatait is csak eddig, az olvasás utáni szintig, az ellesett, visszaalopott, gyötrelmes szintig jutott el. Így talán még hitelesebben szól a korról, amelyet megélt és él, beszédesebben, igazabban vallanak versei. Mert igazi, megszenvedett versek ezek, gyötrelmes röntgenképei az anyanyelvvel és az anyanyelvért vívott fájdalmas küzdelemnek.
Olyanok a versei, mint a szívroham előtti migrén, talán a moldvai csángómagyarok utolsó, utolsóelőtti nyelvemlékei. Egy klézsei férfi szenvedéseinek, gyötrődéseinek, önmaga keresésének, identitásválságos környezeteit mélyen átélő éjszakáinak a vérrögei. A végveszélybe került, elpusztításra ítélt anyanyelv szűkölő jajszavai – írja Ferenczes István a csángó költő első, a Hargita Kiadóhivatal gondozásában megjelent Az én országom Moldova című verseskötetének előszavában. 2000 óta több kötete jelent meg, így 2005-ben a Csángó mitológia, 2010-ben a Csánglia, 2015-ben pedig A csángók világa címűek.
Duma-István András a magyar nyelv oktatásáért való moldvai küzdelem egyik kezdeményezője. Önerőből alapított iskolát Klézsén, ahol magyar nyelven folyik az oktatás és a különböző gyermekfoglalkozások.
Művelődésszervező és intézményteremtő, közösségének igazi kovásza: az ő nevéhez kötődik a Szeret-Klézse Alapítvány, azon belül pedig a Klézsei Magyar Ház és a Petrás Incze János Tájmúzeum. Az 1999-ben létrehozott alapítvány az első Csángóföldön bejegyzett entitás, amely a csángók gondjaival kezdett foglalkozni és ezekre a megoldást keresni.
Hogy felismerjük a setétségben elrejtett dolgokat, nagy fényre van szükségünk – írja Duma- István András A csángók világa című könyvében. És a könyvet olvasva, az olvasóban tényleg világosságot gyújt a magyar élet eddig elrejtett, másik oldalán, melyet, mint a Hold túlsó felét, eddig nem ismertünk. Így egy olyan csángó világ tárul elénk, amely a lehető legmélyebben a hagyományokban gyökerezik, ahol a táltosok, a jóindulatú vezetők irányítják a hétköznapokat, szabják meg a történelem menetét.
Lakatos Demeter nyomdokain jár Duma-István András. De míg Lakatost az utolsó magyarul verselő csángó költőként tartották számon, Duma András bebizonyította, hogy főnikszmadárként hamvaiból is képes feltámadni a magyar nyelvű költészet a Kárpátoktól keletre. Iancu Laura pedig továbbvitte mindazt, amit két költő-elődje létrehozott.
Gáspár Izabella-Enikő
Oklevél
Sajtóközlemény
Idén a csángóvidéken zajló magyar oktatásé volt a főszerep
A XVI. Csángó Napon kiosztották Hargita Megye Tanácsa Kájoni János-díjait
Borbáth Erzsébet nyugalmazott pedagógust, Halász Péter néprajzkutatót, Duma István András moldvai csángó magyar költőt, Ferencz Gabriella pedagógust és dr. Nyisztor Tinkát, a néprajztudományok doktorát tüntette ki idén Kájoni János-díjjal Hargita Megye Tanácsa. A díjak ünnepélyes átadására a Csíkszeredában megtartott XVI. Csángó Napon került sor, amelyet a magyar nyelv napja tiszteletére tartottak a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaratermében november 12-én. A díjazottakat Rácz Árpád megyei tanácsos jelentette be, illetve átnyújtotta a díjakat. A kitüntetéseket a Jelentés a nyelvi határról című ünnepi műsor keretében adták át.
A rendezvénysorozat ünnepi szentmisével kezdődött a Millenniumi templomban.
A magyar nyelv napja a közfigyelmet igyekszik ráirányítani a magyar nép szellemi-kulturális öröksége és nemzeti identitása alapját jelentő magyar nyelvre. 2009 óta április 23-án ünnepelik, 2011-től november 13-án. Hargita megye elsőként csatlakozott Erdélyből, Romániából a kezdeményezéshez – megelőlegezve a parlament által elfogadott, e napot törvényesen szentesítő jogszabályt –, eseményt szervezte e nap köré, olyan személyiségeket díjazva, akik sokat tettek és tesznek a magyar nyelv használata, tisztaságának megőrzése, kulturális és kommunikációs szerepének megőrzése és szélesítése érdekében. Idén a csángóvidéken zajló magyar oktatásra helyezték a hangsúlyt, ugyanis az itt élők soha nem éltek magyar állami keretek között – tehát nem tapasztalták meg azt, hogy a magyar nyelv a hivatalok, az adminisztráció, az egyházi élet nyelve is lehet, magyar nyelvű oktatásban pedig a Groza-kormány idején részesültek, nagyon rövid ideig. Lelkes önkéntesek, helyi és más vidékekről érkezett fiatalok segítségével szervezik a hivatalos oktatásban az opcionális magyarórákat és délutáni alternatív oktatásban a magyar nyelvű foglalkozásokat. Ezzel párhuzamosan Erdélyben, Székelyföldön – s kiemelten Csíkszeredában – a felső tagozaton és a középiskolákban tanulnak moldvai magyar fiatalok, hangzott el az eseményen.
Borbáth Erzsébet nevéhez a csángó fiatalok erdélyi oktatásának megszervezése kötődik, az általa vezetett József Attila Általános Iskolában fogadtak első alkalommal itt, magyar nyelven tanulni szándékozó moldvai fiatalokat, tanítványai közül sokan pedagógusként, más területen tevékenykedő értelmiségiként tértek vissza szülőfüldjükre. Halázs Péter néprajzkutató Magyarországról költözött a csángó vidékre, s úgy tanulmányozza e tájegység lakóinak népéletét, hogy ő maga is részese. Ez növeli munkájának hitelességét. Duma István András önerőből alapított iskolát Klézsén, ahol magyar nyelven folyik az oktatás és a különböző gyermekfoglalkozások. Ugyanakkor irodalmi munkásságával – öt kötete jelent meg, valamennyi szorosan kötődik népcsoportjához – művelődésszervező és intézményteremtő tevékenységével – létrehozta a Szeret-Klézse Alapítványt, azon belül pedig a Klézsei Magyar Házat és a Petrás Incze János Tájmúzeumot – közösségének kovásza. Ferencz Gabriella a Csíkszeredában tanuló csángó fiatalokat szervezi közösségbe, biztosítja számukra az otthon melegét és a család szeretetét, segítve őket tanulmányi előmenetelükben. Dr. Nyisztor Tinka etnográfus – aki nem tudott jelen lenni az ünnepségen - a moldvai Pusztinából származik, ma is ott él. Közben a magyarországi Eötvös Lóránd Tudományegyetemen doktorált néprajzból, szakterülete a moldvai magyarok táplálkozási szokásai, hangzott el a kitüntetettek munkásságának bemutatása.
Hargita Megye Tanácsa a Kájoni János-díjat azoknak a személyeknek adományozza, akik a kulturális élet, az irodalom, a művészetek (zene, tánc, színház, képző- és iparművészet, építőművészet, népművészet, film- és fotóművészet) terén kiemelkedő művészi színvonalú alkotó tevékenységet, valamint a közművelődésben hosszú időn keresztül maradandó értékeket teremtő, kimagasló munkát végeztek.
Az est csángó táncházzal ért véget a Hargita Megyei Kulturális Központban.
Csíkszereda, 2017. november 12.