Laudáció
Szellemi honvédelemnek nevezi Komoróczy György nyelvművelői munkásságát az ugyancsak Székelyudvarhelyen élő Lőrincz György író. Mint megállapítja egyik írásában, „Komoróczy György életének nagy része a nyelvünk pusztuló, forgácsként elhulló szavaink szerelmében és védelmében telt el. Évtizedek óta írja nyelvművelő cikkeit, harcol az egységes magyar nyelvhasználatért, emeli föl szavát a fölösleges idegen kifejezések ellen. És volt amitől őriznie nyelvünk foszló sajátos szövetét, mert nyelvünk utolsó nyolcvan éve örökös utóvédharcban telt el, a trianoni utódállamok állandóan „nyelv-hazánkra” törtek, tudták amit mi is, azt, hogy nyelvünk utolsó mentsvárunk, maradék óvóhelyünk megmaradásunknak tányéraknákkal aláaknázott útjain.”
Komoróczy György nyelvművelő, közíró, újságíró 1970 óta folyamatosan jelen van a hazai magyar sajtóban anyanyelvápoló cikkekkel, interjúkkal, publicisztikai írásokkal. Közel harminc éve állandó – heti rendszerességgel megjelenő – nyelvművelő rovatot vezet/ír, 1989 előtt a Hargita napilapban, a fordulat után a Hargita Népében. Ezzel a témával számos hazai magyar napi- és hetilapban is jelen volt és jelen van mindmáig alkalomszerűen, írásai az Erdélyi Napló, a Romániai Magyar Szó, a Krónika, az Ifi Fórum, a Valóság, a Székely Hírmondó, a Polgári Élet hasábjain jelentek meg. Magyarországi lapokba is ír anyanyelvi kérdésekről, rendszeres szerzője az Édes Anyanyelvünk, a Nyelvünk és Kultúránk, a Köznevelés periodikáknak. Évekkel ezelőtt a Duna Televízió nyelvművelő műsoraiban is szerepet kapott, a Kossuth rádióban szintén.
Interjúval, publicisztikával számos hazai magyar lapban jelentkezik ma is, leggyakrabban a Polgári Életben (annak vagyok évek óta főmunkatársa).
Önálló kötetei, illetve más szerzőkkel együtt jegyzett könyvei: Anyanyelvünk művelése (társszerző, Kriterion, 1975); Beszélni kell! (társszerző, Dacia, 1996); Magyar szavaink nyomában (nyelvművelő cikkek, Erdélyi Gondolat, 1994); Évtizedek viharában (turistakalauz, Infopress, 1991); Meg kell maradni! (Komoróczy Zsolttal közösen, interjúk írókkal, művészekkel, tudósokkal, politikusokkal, Scripta, 1999); Az udvarhelyi polihisztor (portré-kötet, Székelyudvarhelyért Alapítvány, 2002); Maszelka János festőművész (portré-kötet, Székelyudvarhelyért Alapítvány, 2003); Jókedvű udvarhelyiek (humoros történetek, Demaco, 2004); Édes anyanyevünk (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2009).
Minkásságát eddig számos díjjal jutalmazták, így 2002-ben Polgármesteri Díszoklevélet kapott nyelvművelő munkásságért; 2004-ben Nyelvőrzés Díjat az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségétől (amelynek elnöke Péntek János nyelvész-akadémikus, egyetemi tanár). Ezt a sor egészíti ki Hargita Megye Tanácsának díja.
Komoróczy György szerint „anyanyelvünk szeretete, hozzá való ragaszkodásunk éppoly fontos, mint édesanyánk iránti vonzalmunk és tiszteletünk”.
Reméljük, hogy e díj is a magyar nyelvvel foglalkozó ismeretterjesztő, a nemzeti tudatot ébren tartó és erősítő rövid írásokra ráirányítja az olvasók figyelmét és felkelti a nyelvi kérdések iránti érdeklődését. Komoróczy Györggyel és a már idézett Lőrincz Györggyel együtt valljuk, szükség van minderre, mert jó, ha az anyanyelvet is tanuljuk, nemcsak tudjuk!
Karácsonyi Zsigmond
M. Ú. R. E. elnök