Laudáció
A várszerű hegyek ölében, az ország legmagasabban kenyeret termő földjén, ahol a leghidegebbet is tudomásul kell venni, elviselni, még így is magához öleli a „Földanya” a szellem és a tehetség művelőit.
Ha visszatekintünk az utóbbi másfél évszázadra, e zord, nehéz sorsú vidék számtalan kiváló szellemiséget, alkotót adott a nemzetnek, akik markáns jeleket hagytak maguk után szellemi és művelődési életünkben.
Kezdetben ritka madárnak számított egy-egy kiugró elme vagy tehetség, itt a szántó-vető, kérges tenyerű atyafiakra volt szükség, vagy esetenként egy-egy papra. Akik mégis ezt az irányt választották, elvándoroltak, szétszóródtak, idegenben szereztek méltó nevet, de sajnos sok esetben a feledés, a társadalom elvi útvesztőiben merültek a feledés homályába.
Hála a sok-sok pozitív és negatív tényezőnek, az utóbbi évtizedekben e zord vidék szellemi értékei közül egyre többen választják ezt a pályát, a szépteremtés néha igen göröngyös útját. Mert nekünk itt, a keleti végeken nemcsak a sáncok védelmére van szükségünk, hanem a múlt, a jelen, de főleg a közeli holnap és a sejtelmes jövő vizuális értékelésének, ápolásának a fenntartására és továbbéltetésére is…
Ez a föld indított útjára szerényen, de szellemiekben annál gazdagabban híres elődöket azért, hogy a világ felkapja a fejét, és keresse a nagyhon térképén: Hol is van az a Gyergyóditró?
A híres elődök tarisznyájával, erős akarattal és konok kitartással Kolozsi Tibor is elindul hittel, alkotói pályáján. „Földanya” ölelte szorosan gyermekét a szellem csúcsainak csendes, szerény hódítgatása alatt.
Művelődési életünk e kimagasló egyénisége a maga kiegyensúlyozott módján egy sikeres pályát tudhat maga mögött, talán kissé messze a szülőföldtől, de Kolozsvár, ahol alkot, teremt, nevel és felbecsülhetetlen tettekkel szolgálja közösségét, az erdélyi főváros!
Kolozsi Tibor mindenekelőtt szobrász. Egy nagy múltú hagyomány belső lényegének összegzője, továbbfejlesztője. Egy különleges egyéniség, akinek vizuális, formai álmai lényegre törő, erősen leegyszerűsített tér-struktúrák. A láttatás igényével archaizáló témákat választ, visszamegy kultúrtörténetünk vagy akár a Biblia világa által kínált motívumokig. Művei kivétel nélkül egyedi üzenetek, álmait pedig mindig bronzban, a végleges anyagban láttatja.
Sok szobra áll belföldi és külföldi városok, települések közterein, egyéni és csoportos kiállítások nyugtázzák gazdag munkásságát szerte a világban. Szimpóziumok, alkotótáborok résztvevője, egyetemi előadótanárként, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem Szobrászati Tanszékén pedig számtalan székely diák (és nemcsak) büszkélkedhet az indíttatástól a befejezésig adott tanácsaival, Kolozsi Mester útravalójával.
Ő vezette nemzetünk két nagy szimbólumának, az aradi Szabadság-szobornak és a kolozsvári Mátyás-szobornak a restaurálását. Nevét ezután joggal emlegethetjük a Zala Györgyével és a Fadrusz Jánoséval együtt, hiszen az ő szakmai tudása és konok kitartása hozta vissza szimbólumainkat a romlásból.
Az évek során csendben, de következetesen munkálkodó Mestert a következő díjakkal tüntették ki:
1992 A Román Képzőművészeti Szövetség ECCE HOMO NAGYDÍJA
1997 A BARABÁS MIKLÓS CÉH DÍJA
1997 ARTEXPO DÍJ
2000 EMKE – KOLOZSVÁRI TESTVÉREK DÍJ
2011 A legmagasabb magyar képzőművészeti kitüntetés, a MUNKÁCSY-DÍJ
Kolozsi Tibor, kérünk, fogadd Hargita Megye Tanácsa elismerését, és adjon az Isten Neked erőt és kitartást további munkádhoz,
Márton Árpád és
Kassay L. Péter