Hargita Megye Tanácsának kitüntetései
vasárnap, 2024. április 28., 07:39:19
Haszmann Pál

Laudáció

Kettős az öröm, hogy Haszmann Pál a legnagyobb székely nevét viselő díj tulajdonosa lesz. Az ORBÁN BALÁZS díjat csak nemrég alapította Hargita, Maros és Kovászna Megye Tanácsa, de úgy véljük, hogy máris számon tartott közéletünkben. Mert egy díj értékét sok minden határozza meg, de leginkább az, hogy kik kapják. Haszmann Pál személyében olyan székely-magyar embert tüntethetünk ki, aki az Orbán Balázs díj súlyát ugyancsak megerősíti.
Kovászna megye díjazottja a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusa, amelyet idős Haszmannn Pál álmodottt meg – a múzeum névadója születésének 110. évfordulóját néhány napja ünnepeltük –  indított útjára. Az ő álmát teljesítették ki gyermekei, mindenekelőtt Pál és József, családjaikkal együtt, életük munkájával. Ma a csernátoni Haszmann Pál Múzeum a magyar kultúra, a magyar nemzettudat nevelésének bástyája. Nem sok ilyen intézmény van a Kárpát-hazában, ahol a múzeum épületei is kiállítási tárgyak, ahol a látogató nemcsak a nemzet múltjával, népművészetével találkozik, hanem mindenekelőtt Haszmann Páltól olyan érzelmi töltetű ismeretanyagot kap, ami nemzettudatát egy életre meghatározhatja.
Kitüntetettünket ugyan muzeográfusnak neveztük, de személyisége szétdobja ezt a fogalmat. Régi házak lebontásától, a múzeum udvarára költöztetésétől, újraépítésétől, a begyűjtött mezőgazdasági eszközöktől, gépek megszerzésétől, konzerválásától, székely kapuk, kopjafék faragásáig és a faragás oktatásáig mindent csinál, lendületesen, kedvesen és néha furfangosan. És még mennyi mindent ezek mellett! Vezeti a csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesületet, meg a múzeum kertjében működő Népfőiskolát. Mindenese az évente négyszer megjelenő Csernátoni Füzetek időszakos kiadványnak. Számos oktató-nevelő kisnyomtatványt, képeslapot adott ki. Népi mesterségeket oktató táborok sorát szervezi a múzeum udvarán, amiben a világ minden tájáról származó magyar gyerekek és fiatalok hada vesz részt, és tanul népművészetet, ismerkedik a népi kultúrával, szív magába egészséges nemzettudatot, népszeretetet! És minderre még rájön a közéletben való aktív részvétel, a községi tanácsosságtól a parlamenti képviselőségig. Számtalan művelődési rendezvény szervezőjeként, mindenfelé találkozunk Haszmann Pállal. Csak tanulmányban, vagy talán méginkább életrajzi regényben, s nem egy illendő terjedelmű laudációban lehetne megírni azt a gyűjtő munkát, amellyel az ezeregy fajta kiállítási tárgyat, az érckályhától a régi könyvig, ekétől a pergő szekérig összegyűjtötték. Haszmann Pál minden egyes darabról tud, mert mindegyikben történelem él, s ezt a történelmet Haszmann Pál el is tudja mesélni, mégpedig úgy hogy a látogatók megbűvölten hallgatják.
Mert meg van az a képessége, hogy a legszigorúbb valóságot mondja, de egy kicsit megtündériesítve. Hogy ezt Tamási Árontól tanulta-e, aki ennek a ragyogó földközelben, de megemelt irodalmi lebegtetésnek volt a mestere, vagy mindketten a székely élet gomolygó szellemiségéből párolták le mesélési módjukat, ki tudja azt megmondani? Tény, hogy a valós tények, a történelmi múltra való emlékezés magára ölti a mesék és mondák lelkünket megragadó erejét, tündéri hangulatát. És mindezt úgy, hogy a magyar nemzeti közösség felé terelgeti hallgatóját, kötődést és felelősséget olt a szívébe.
És most valami személyeset is engedjenek meg a laudátornak. Egy emléket ragadnék ki a több mint 35 éves múltú közös ügyeinkből. Kezdő könyvtárigazgatóként Balogh László kollégámmal országos könyvtáros konferenciát szerveztünk a biblióbuszok működtetéséről. A megyei könyvtárnak két biblióbusza volt, amit még Sylvester Lajos szerzett, aki a másik nagy csernátoni közművelődési harcos – tőle két hete vettünk fájó búcsút. (Sylvester Lajosnak amúgy a csernátoni múzeum létrejöttében sem akármilyen szerepe volt, ám ez egy külön történet).
Az akkori konferenciánk záró akkordja egy ünnepi vacsora volt a Haszmann család kúriájában, a Cseh kúriában. A könyvtárügy országos vezetőit – bukaresti csúcs-értelmiségieket – elbűvölte a kúria hangulata, a szokatlan székely vacsora, és nem utolsó sorban a két Haszmann, Pál és József székely ruhában előadott hegedűjátéka. Mert mihez nem ért ez a nagyszerű ikerpár?! Mi pedig arra voltunk büszkék Paliékkal együtt, hogy székely nemzetünket tudtuk felértékelni vendégeink tudatában. Mert építeni sokféleképpen lehet és kell, hogy szülőföldünket hazának tudjuk érezni ebben az országban! Az építés nagymestere kapja most megérdemelt elismerését!
Jó helyen lesz hát az ORBÁN BALÁZS díj Haszmann Pálnál, akinek baráti öleléssel kívánok sok munkás évet!

Kiss Jenő,
a Bod Péter Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója,
a Romániai Magyar Könyvtáros Szövetség Tiszteletbeli elnöke
 

Oklevél

Sajtóközlemény

Ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain
Csíkszeredában adták át második alkalommal az Orbán Balázs-díjat

Hargita Megye Tanácsának kezdeményezésére a III. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa második ízben adományozta az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedtek. A díjátadás ünnepélyes eseményét a csíkszeredai Szent Ágoston római katolikus templomban tartották május 24-én.
A díjat olyan személyiségeknek nyújtotta át Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, illetve Maros megye képviseletében Péter Ferenc, Szováta polgármestere, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Borboly Csaba az esemény házigazdájaként köszöntötte a résztvevőket, elmondta, hogy harmadik éve szervezik a Székelyföld Napokat, ami azt jelenti, hogy a három székely megye együttműködése hagyománnyá vált, és évente legalább egyszer próbálják bemutatni értékeinket, odafigyelni egymás alkotásaira, eljárni egymás térségeibe. És ebben a rendezvénysorozatban helye van azon kiemelkedő személyiség díjazásának, akik példaértékű magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a három megye egységes Székelyföldként lépjen fel. – Hiszem, hogy ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain, és köszönjük ezeknek az embereknek, hogy valós, népünk megmaradását szolgáló értékeket közvetítenek és ápolnak, amellyel igazi példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára. Így díjazzuk ma Orbán Balázs-emlékéremmel Beder Tibort Hargita megyéből, abban a reményben, hogy mindaz, amit tett a térségért, sokak számára iránymutató lehet, hiszen ha Székelyföld értékeit, különböző adottságait értékes emberek felmutatják, akkor mások is könnyebben megtalálják a helyes irányt.
Tamás Sándor felelevenítette, hogy Orbán Balázs örököséül a székely népet tette meg, vagyis örökösök vagyunk mind, szülőföldünket, Székelyföldet szerető emberek. – Székelyföld egy ezeréves közös alkotás, benne van mindannyiunk öröme, verejtékes munkája, fájdalma, könnye, és a ma díjazott, kiemelkedő személyiségek ezt az alkotást építik, csiszolják. Elmondta, Kovászna megyéből Hasszmann Pált javasolták díjazásra, aki két örökséget kapott: édesapjától a néprajzi gyűjteményt, valamint Orbán Balázs hagyatékát, és mindkét örökséget a legjobb tudása és igyekezete alapján próbálta kamatoztatni, átmenteni. – Haszmann Pál az az ember, akiben ötvöződik édesapja gyűjtő szenvedélye, és Orbán Balázs kitartása, s biztos vagyok benne, hogy mindketten nagyon büszkék lennének az értékeket megmentő emberre – méltatta a díjazottat a tanácselnök.
Péter Ferenc kiemelte, az Orbán Balázs díjat azok kapják, akik nem öncélúan élnek, hanem a közösséget szolgálják, és kifejezte örömét, amiért Szováta város képviseletében olyan szovátai tanítónőt díjazhat, aki sokat tett a néptáncoktatás fellendítéséért, és igyekezett a gyermekek számára megteremteni az alapot ahhoz, hogy hagyományaikról ne feledkezzenek meg.
Hargita megye díjazottja Beder Tibor tudós földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak hosszú éveken át nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is. Kovászna megye Haszmann Pálnak, a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusának, Maros megye pedig Domokos Ilona tanítónőnek ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
Beder Tibor pedagógus, akinek nyíltan vallott ars poeticája, hogy az iskola „nem alattvalókat, hanem királyokat” kell neveljen. A veszendőben lévő szórványmagyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus Alapítvány létrehozójaként. A Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, hős, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója.  A Török–Magyar Baráti Társaság alapítója, aki emberfeletti erővel sok ezer kilométert volt képes gyalogolni, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Többszörösen kitüntetett, Rodostóban és Isztambulban székely kapukat állító, „tiszteletbeli” török.
Kovászna megye díjazottja a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusa, amely múzeumot idős Haszmannn Pál álmodott meg. Régi házak lebontásától, a múzeum udvarára költöztetésétől, újraépítésétől, a begyűjtött mezőgazdasági eszközöktől, gépek megszerzésétől, konzerválásától, székely kapuk, kopjafék faragásáig és a faragás oktatásáig mindent csinál, lendületesen, kedvesen és néha furfangosan. Vezeti a csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesületet, illetve a múzeum kertjében működő Népfőiskolát. Számos oktató-nevelő kisnyomtatványt, képeslapot adott ki. Népi mesterségeket oktató táborok sorát szervezi a múzeum udvarán, amiben a világ minden tájáról származó magyar gyermekek és fiatalok hada vesz részt, és tanul népművészetet, ismerkedik a népi kultúrával, szív magába egészséges nemzettudatot, népszeretetet!
Maros megye díjazottja Domokos Ilona, amint az a laudációban is elhangzott, nyugdíjas tanítónő, akinek célja az volt, hogy minél több gyermek lelkébe elültesse a magyar kultúra csíráját, ott nevelgesse, gondozza, hiszen egy nép sorsa akkor válik aggasztóvá, amikor a múltját elveszíti. A hagyományőrzés nem magánügy, a közösség, a tanító, a családok feladata. A hagyomány közösségben képes csak elevenné válni. Sok generáció tanítójaként tudatosan vállalta fel ezt a nemes feladatot.
A díjátadást a Csíki és a Georgius Kamarazenekar hangversenye követte.

Csíkszereda, 2012. május 24.


 

Letölthető dokumentumok: