Laudáció
Az emlékek szerint 1972-ben történt, hogy az akkor negyven éves Kovács Piroska, magyar irodalom szakos tanárnő, a máréfalvi iskola igazgatónője megmentette az elégetéstől, elrothadástól a szeme láttára kidöntött székely kapu darabjait. Új időknek megmutatkozása volt ez: egyre több kaputulajdonos gondolta akkor, hogy nem felújítani, hanem kicserélni kell az apjától, nagyapjától örökölt, faragott, egykor festett, de akkora már igencsak megkopott székely kaput. Kovács Piroska megrendülve szemlélte ezeket az idő-jeleket. Hosszú távú feladatra készült fel, munkához látott. Elkészítette az első mintarajzokat, kapufaragó mesterekkel, a kapuk tulajdonosaival beszélgetett. Statisztikát állított össze a kapukról. Először a kapuk tárgyi mivolta, formái, artisztikuma érdekelte. Rájött azonban, hogy kapu és állítója, kapu és társadalom, kapu és történelem egy egységben tekintve adhat választ felmerülő kérdéseire. A népművészeti adatok mellé a történelmi, társadalmi dimenziót jellemző információkat gyűjtött, ezeket rendezve alakult ki végül is egy könyv, a máréfalvi székely kaput bemutató kapu-szociográfia.
Az új - a régit maga alá gyűrő, identitásokat átépítő - idő ellen szállt harcba attól kezdve, majd 1989 után, már nyugdíjasként, újult erővel és az új lehetőségeket használva Kovács Piroska. Negyven év múltán, íme, ünnepélyesen, ünnepelve ki lehet jelenteni: az idő nem uralta, hanem egyre inkább szolgálta őt.
Kovács Piroska sikerre vitte vállalt feladatait.
Előbb a máréfalvi, majd az udvarhelyszéki székelykapukat dokumentálását végezte el, ma is keresett könyve, a Székelykapuk Máréfáván 2000-ben jelent meg.
A könyv egy szélesebb koncepcióba illeszkedett, hiszen már működött Máréfalván a Kovács Piroska által animált Kőlik Hagyományőrző Egyesület, már rendszeresen megtartották a Székelykapuk napját, és már körvonalazódott a székelykapuk rehabilitációja. Közösségszervező, értékmentő, értékteremtő, és amire ő talán a leginkább örvend: a kaputulajdonosok gondolkodásmódját megváltoztató munka bontakozott ki Kovács Piroska vezetése alatt. Ma már Máréfalván mindenki büszke a régi vagy újabban állított kapujára.
A székely kapu pedig egy család tulajdonából, portát őrző tárgyi valóságából a falu, a régió identitását felmutató, más – városi, külföldi – környezetben is megmutatható, regionális és etnikus, meg nemzeti szimbólummá – büszkeségünk tárgyává, örökségünkké vált. Örökség csak az emlékezéssel, emlékezésben, azaz a múlttal való egyféle szakítás, a múlt átrendezése nyomán születhet. Az átrendezés során a létező tárgyak, szellemi termékek értéke, a hozzájuk fűződő kapcsolat megváltozik. Az örökhagyó és örökös arra kényszerül, hogy az örökséghez viszonyulva saját identitására kérdezzen rá.
Kik voltunk, kik leszünk?
A válasz keresésében, a válasz megadásában az időt álló tárgyak, de még inkább a változó időben erőt és biztonságot adó szimbólumok segíthetnek nekünk. Mindezek azonban nem létezhetnének, ha nem lennének olyan emberek, akik a helyükön vannak, és akik a változások ellenében stabillá, értékek központjává, mintaadóvá formálják ezt a Helyet – a szülőfalujukat.
Az idő nem uralta, hanem egyre inkább szolgálta Kovács Piroskát.
Kívánjuk neki, hogy elképzelt, elkezdett munkáit véghez vigye, befejezze.
És kívánjuk, hogy a máréfalviak, a székelyföldiek tisztában legyenek azzal, hogy Kovács Piroskának köszönhetően kik voltak, kik lesznek.
Oklevél
Sajtóközlemény
Székelyföld kiemelkedő önkénteseit díjazták
Marosvásárhelyen adták át első alkalommal az Orbán Balázs-díjat
Hargita Megye Tanácsának kezdeményezésére a II. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa első ízben adományozta az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedtek. A díjátadás ünnepélyes eseményét a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezték meg június 8-án.
2011 az Önkéntesség Európai Éve, ezért az első Orbán Balázs-díjat az önkéntesség jegyében adta át Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, valamint az esemény házigazdája, Lokodi Edit Emőke, aki az RMDSZ Maros Megyei Önkormányzati Tanácsának elnökeként vett részt a rendezvényen.
Lokodi Edit Emőke elmondta, olyan személyeket nevesített a három megyei tanács, akiknek életcélja, életfeladata és életvallása az önkéntesség, akik tevékenységeik során nem azt kérdezték, hogy mit kapnak munkájukért cserében, hanem önzetlenül, a közösségért cselekedtek, és szeretetüket adták.
Borboly Csaba beszédében kiemelte, a három székely megye Székelyföldért való közös tevékenysége nem lenne teljes, ha nem figyelnének értékeikre, nem emelnék ki azokat a személyeket, akik önzetlenül sokat tettek ezért a térségért, és akiket a székelyek napszámosainak nevezett.
– Három olyan személyt díjazunk, akik méltó utódai Orbán Balázsnak. Ők a székelyek napszámosai, akik sokat cselekedtek Székelyföldért, és méltóak arra, hogy kifejezzük tiszteletünket irántuk – mondta a Hargita megyei tanácselnök.
Tamás Sándor szerint „mindannyiunk, székelyek szívében ott van Székelyföld erős érzete, és teret, lehetőséget kell biztosítani az embereknek, hogy ezt az érzést ki lehessen nyítani, hogy ne csak magunkban érezzük, hanem közösségi szinten is meg tudjuk jeleníteni. Ezt szolgálja az Orbán Balázs-díj is”. A tanácselnök beszédében hangsúlyozta, „egyesek ha akarják, ha nem, Székelyföld létezik”.
Hargita megye díjazottja Kovács Piroska nyugalmazott pedagógus, a székelykapuk felújításának kezdeményezője és lelkes szorgalmazója. Kovászna megye Váncsa György önkéntes tűzoltóparancsnoknak, Maros megye pedig Simon Juditnak, a HIFA Egyesület vezetőjének ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
Kovács Piroska hivatásként élte meg pedagógus tevékenységét. Ezen túlmenően azonban felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a közösség életében is. Kiemelkedő tevékenysége a székely kapuk védelmében mutatkozott meg. “Kovács Piroska sikerre vitte vállalt feladatait. Előbb a máréfalvi, majd az udvarhelyszéki székelykapukat dokumentálását végezte el, ma is keresett könyve, a Székelykapuk Máréfáván 2000- ben jelent meg. A könyv egy szélesebb koncepcióba illeszkedett, hiszen már működött Máréfalván a Kovács Piroska által animált Kőlik Hagyományőrző Egyesület, már rendszeresen megtartották a Székelykapuk napját, és már körvonalazódott a székelykapuk rehabilitációja. Közösségszervező, értékmentő, értékteremtő, és amire ő talán a leginkább örvend: a kaputulajdonosok gondolkodásmódját megváltoztató munka bontakozott ki Kovács Piroska vezetése alatt. Ma már Máréfalván mindenki büszke a régi vagy újabban állított kapujára” – áll a díjátadáson elhangzott laudációban.
Váncsa György 83 éves sepsikőröspataki önkéntes tűzoltóparancsnok a faluközösséget szolgáló önzetlen tevékenységét ismerték el az Orbán Balázs-díjjal. Laudációjában ez áll: “1942-ben, 17 évesen lépett be a helyi tűzoltók közé és közel hetven éve szolgálja a falu érdekét, önkéntesként. Tűzoltó egyenruháját ma is szívesen veszi fel. Talán a falu lakossága is így ismeri a legjobban. A tűzoltással járó teendők mellett Váncsa György kivette a részét az évről-évre megszervezett
„maszkázásból” (farsangi mulatság) és tűzoltó bálokból is, hisz ezek jövedelméből tudták fedezni a testület kisebb kiadásait. Az önkéntes munkára a lelkiismerete késztette őt, hisz „benne van a vérükben” - vallja Váncsa György. A siker titka pedig a legalább heti kétszeri gyakorlat, mondja. Az Orbán Balázs-díj odaítélésével, Váncsa Györgyön keresztül szeretnénk üzenni minden önkéntes tűzoltónak, akik - időnként életüket is kockáztatva - a közösség érdekében dolgoznak.”
Maros megye díjazottja, Simon Judit, amint az a laudációban is elhangzott, „nagyon
erős ember, mind amellett, hogy élete egy kerekesszékhez kötött. Ez az ember megmutatta, hogy számára nincs akadály, hogy az emberség nem függ össze a mozgásképességgel, sem a gazdagsággal, sem a hiper-szuper autókkal, sem a kacsalábon forgó palotákkal.
Simon Judit a HIFA-Románia Egyesület egyik alapítója és egyben az egyesület lelke is. 2000 óta fáradhatatlan és rendíthetetlen kitartással tesz annak érdekében , hogy az egyesület célkitűzését megvalósíthassa: az emberi méltóság kibontakoztatása és megőrzése minden embertársa számára, különösen a sérült és krónikusan beteg felnőtt személyek, valamint a kedvezőtlen környezetben levő gyerekek és fiatalok számára. Ez a célkitűzés híven tükrözi az egyesület nevének értelmét is Hilfe für Alle: – Segítség Mindenkinek.”
A Hargita Megye Tanácsa által felajánlott, Orbán Balázs arcképével díszített ezüstemlékérmet oklevél és pénzjutalom kíséretében adták át a díjazottaknak. Az eseményt Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő moderálta, és szintén helyi előadóművészek fellépése tarkította.
Csíkszereda, 2011. június 9.