Hargita Megye Tanácsának kitüntetései
péntek, 2024. november 22., 10:08:31
Hargita Megyei Kulturális Központ

Laudáció:

A Hargita Megyei Kulturális Központnak, Pávai István népzenekutatónak, Györfi Erzsébet előadóművésznek és Muckenhaupt Erzsébet muzeológusnak ítélte oda idén a Kájoni János-díjat Hargita Megye Tanácsa. Az ünnepélyes átadásra a Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa, a Cultura Nostra Egyesület, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Joannes Kájoni 390 Emlékkonferencián került sor szombaton, november 16-án Csíkszeredában a Csíki Moziban.

Hargita Megye Tanácsa a Kájoni János-díjat azoknak a személyeknek adományozza, akik a kulturális élet, az irodalom, a művészetek (zene, tánc, színház, képző- és iparművészet, építőművészet, népművészet, film- és fotóművészet) terén kiemelkedő művészi színvonalú alkotó tevékenységet, valamint a közművelődésben hosszú időn keresztül maradandó értékeket teremtő, kimagasló munkát végeztek.

A díjazottakat Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke jelentette be.

– A díjazottak azok, akik tesznek, alkotnak, meglátják a problémákat és azokra megoldásokat kínálnak, ösztönöznek. Akik a közösségért tesznek, az időt a családjuktól, barátaiktól, szűkebb környezetüktől veszik el. Ehhez képest nem figyelünk eléggé oda rájuk, ezért a Kájoni-díjnak elsősorban az a célja, hogy a figyelmet azokra irányítsa, akik előbbre viszik a várost, a megyét, a térséget, Székelyföldet. Ezenkívül pedig jó látni, hogy kik azok, akiket érdemes követni. A kulturális alkotás ereje szükséges és pótolhatatlan, ezért köszönet a munkásságukért a díjazottaknak – mondta köszöntőbeszédében Borboly Csaba.

 

Laudációk

Kájoni János – avagy a kor latin szóhasználata szerint Joannes Kájoni – gazdag örökséget hagyott ránk. A történelmi körülményeknek és az ő sokoldalú személyiségéből fakadó átfogó munkásságának az egybecsengése rendkívüli jelentőségű életművet eredményezett. Nem véletlen tehát, hogy a Hargita Megyei Kulturális Központ – amelynek munkássága kiindulópontját, origóját Kájoni hagyatéka képezi – Kájoni emlékévvé nyilvánította a nagy polihisztor feltételezett születési időpontjának 390. évfordulójának esztendőjét. Ennek jegyében szervezi meg idei – de nem csak – tevékenységei zömét. Mind közül talán a legjelentősebb és a legnagyobb visszhanggal bír a több évtizedes múltra visszatekintő Régizene Fesztivál. A rendezvény folyamatosságának biztosításáért, minősége folyamatos emeléséért, rangja, ismertsége és elismertsége növeléséért sokat tesz az intézmény maroknyi, de annál lelkesebb munkaközössége, menedzsmentje.

Pávai István Székelyudvarhelyről indult, Székelykeresztúron tanult, Csíkszeredában bontakozott ki alkotó tevékenysége, amely Marosvásárhelyen, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében teljesedett ki, majd kiegészült a Liszt Ferenc zeneművészeti egyetemen végzett oktatói munkásságával. A zene – s azon belül a népzene – iránti szeretetét a családból hozta, ebben lelte kedvét és hivatását egyaránt. Csíkszeredai alkotói időszaka alatt, 1978. március 19-én lépett fel a táncházmuzsikát játszó Barozda együttessel a csíkszeredai Mikó vár udvarán szervezett koncerten Kájoni táncdallamaival összeállított műsorral. Ez volt gyakorlatilag a Régizene Fesztivál születésnapja. A rendezvény kiteljesedése többek között Pávai Istvánnak és munkatársainak is köszönhető.

Györfi Erzsébet Madéfalva szülötte, 1958-ban látta meg a napvilágot, Csíkszeredában óvónőképzőt végzett, de még diákkorában találkozott a Barozda együttessel, életük szervesen összefonódott. A hetvenes évek derekától magyar nyelvű zenei felvételeket készít a kolozsvári rádió és a bukaresti televízió magyar adása számára, elévülhetetlen érdemeket szerezve a paraszti muzsika dokumentálásában és népszerűsítésében. S bár az éneklést sosem művelte főállásban – mindvégig kitartott itthon is, majd hosszas németországi tartózkodásának ideje alatt is – hivatása mellett. Kájoni személyisége az ő előadói munkásságában is nagy jelentőséggel bírt, számos műsorban szólaltatott meg dallamokat Kájoni gyűjteményeiből, számtalanszor fellépett a régizene fesztivál különböző kiadásain, illetve más, Kájoni muzsikáját népszerűsítő rendezvényeken. Ő is, akárcsak Pávai István, a népzene irányából közelített a régizene felé.

Muckenhaupt Erzsébet is művész. Meghökkentő lehet ezt mondani egy tudósról, de régi nyomtatványok kutatása nem egyszerű munka, hanem lélekből fakadó művészi tevékenység. A Bihar megyei Szombatságon született 1952-ben, Jászvásáron diplomázott történelem szakon 1976-ban s azóta nyugdíjazásáig a csíkszeredai múzeum muzeológusa, könyvtörténésze. Kutatási területe a régi erdélyi nyomtatványok, elsősorban a csíksomlyói ferences nyomda és könyvtár múltja. Ő az egyik feltárója és megmentője a csíksomlyói ferences könyvtár háborús időkben elrejtett könyveinek, az ő munkájának köszönhető, hogy megmaradt, kutatható a ferences barátok Csíksomlyón összegyűjtött könyvtára, az egyetlen középkori eredetű magyar könyvgyűjteményünk Erdélyben.

 

Csíkszereda, 2019. november 16.

 

Oklevél:

 

Sajtóközlemény:

Hargita Megye Tanácsa átadta a Kájoni János-díjakat

A Hargita Megyei Kulturális Központnak, Pávai István népzenekutatónak, Györfi Erzsébet előadóművésznek és Muckenhaupt Erzsébet muzeológusnak ítélte oda idén a Kájoni János-díjat Hargita Megye Tanácsa. Az ünnepélyes átadásra a Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa, a Cultura Nostra Egyesület, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Joannes Kájoni 390 Emlékkonferencián került sor szombaton, november 16-án Csíkszeredában a Csíki Moziban.

Hargita Megye Tanácsa a Kájoni János-díjat azoknak a személyeknek adományozza, akik a kulturális élet, az irodalom, a művészetek (zene, tánc, színház, képző- és iparművészet, építőművészet, népművészet, film- és fotóművészet) terén kiemelkedő művészi színvonalú alkotó tevékenységet, valamint a közművelődésben hosszú időn keresztül maradandó értékeket teremtő, kimagasló munkát végeztek.

A díjazottakat Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke jelentette be.

– A díjazottak azok, akik tesznek, alkotnak, meglátják a problémákat és azokra megoldásokat kínálnak, ösztönöznek. Akik a közösségért tesznek, az időt a családjuktól, barátaiktól, szűkebb környezetüktől veszik el. Ehhez képest nem figyelünk eléggé oda rájuk, ezért a Kájoni-díjnak elsősorban az a célja, hogy a figyelmet azokra irányítsa, akik előbbre viszik a várost, a megyét, a térséget, Székelyföldet. Ezenkívül pedig jó látni, hogy kik azok, akiket érdemes követni. A kulturális alkotás ereje szükséges és pótolhatatlan, ezért köszönet a munkásságukért a díjazottaknak – mondta köszöntőbeszédében Borboly Csaba.

Laudációk

Kájoni János – avagy a kor latin szóhasználata szerint Joannes Kájoni – gazdag örökséget hagyott ránk. A történelmi körülményeknek és az ő sokoldalú személyiségéből fakadó átfogó munkásságának az egybecsengése rendkívüli jelentőségű életművet eredményezett. Nem véletlen tehát, hogy a Hargita Megyei Kulturális Központ – amelynek munkássága kiindulópontját, origóját Kájoni hagyatéka képezi – Kájoni emlékévvé nyilvánította a nagy polihisztor feltételezett születési időpontjának 390. évfordulójának esztendőjét. Ennek jegyében szervezi meg idei – de nem csak – tevékenységei zömét. Mind közül talán a legjelentősebb és a legnagyobb visszhanggal bír a több évtizedes múltra visszatekintő Régizene Fesztivál. A rendezvény folyamatosságának biztosításáért, minősége folyamatos emeléséért, rangja, ismertsége és elismertsége növeléséért sokat tesz az intézmény maroknyi, de annál lelkesebb munkaközössége, menedzsmentje.

Pávai István Székelyudvarhelyről indult, Székelykeresztúron tanult, Csíkszeredában bontakozott ki alkotó tevékenysége, amely Marosvásárhelyen, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében teljesedett ki, majd kiegészült a Liszt Ferenc zeneművészeti egyetemen végzett oktatói munkásságával. A zene – s azon belül a népzene – iránti szeretetét a családból hozta, ebben lelte kedvét és hivatását egyaránt. Csíkszeredai alkotói időszaka alatt, 1978. március 19-én lépett fel a táncházmuzsikát játszó Barozda együttessel a csíkszeredai Mikó vár udvarán szervezett koncerten Kájoni táncdallamaival összeállított műsorral. Ez volt gyakorlatilag a Régizene Fesztivál születésnapja. A rendezvény kiteljesedése többek között Pávai Istvánnak és munkatársainak is köszönhető.

Györfi Erzsébet Madéfalva szülötte, 1958-ban látta meg a napvilágot, Csíkszeredában óvónőképzőt végzett, de még diákkorában találkozott a Barozda együttessel, életük szervesen összefonódott. A hetvenes évek derekától magyar nyelvű zenei felvételeket készít a kolozsvári rádió és a bukaresti televízió magyar adása számára, elévülhetetlen érdemeket szerezve a paraszti muzsika dokumentálásában és népszerűsítésében. S bár az éneklést sosem művelte főállásban – mindvégig kitartott itthon is, majd hosszas németországi tartózkodásának ideje alatt is – hivatása mellett. Kájoni személyisége az ő előadói munkásságában is nagy jelentőséggel bírt, számos műsorban szólaltatott meg dallamokat Kájoni gyűjteményeiből, számtalanszor fellépett a régizene fesztivál különböző kiadásain, illetve más, Kájoni muzsikáját népszerűsítő rendezvényeken. Ő is, akárcsak Pávai István, a népzene irányából közelített a régizene felé.

Muckenhaupt Erzsébet is művész. Meghökkentő lehet ezt mondani egy tudósról, de régi nyomtatványok kutatása nem egyszerű munka, hanem lélekből fakadó művészi tevékenység. A Bihar megyei Szombatságon született 1952-ben, Jászvásáron diplomázott történelem szakon 1976-ban s azóta nyugdíjazásáig a csíkszeredai múzeum muzeológusa, könyvtörténésze. Kutatási területe a régi erdélyi nyomtatványok, elsősorban a csíksomlyói ferences nyomda és könyvtár múltja. Ő az egyik feltárója és megmentője a csíksomlyói ferences könyvtár háborús időkben elrejtett könyveinek, az ő munkájának köszönhető, hogy megmaradt, kutatható a ferences barátok Csíksomlyón összegyűjtött könyvtára, az egyetlen középkori eredetű magyar könyvgyűjteményünk Erdélyben.

Fotók: Ádám Gyula

Csíkszereda, 2019. november 16.

Letölthető dokumentumok: