Laudáció:
Cseke Gábor 2016. július 29-én 75 évet töltött, de ma is legalább annyit dolgozik, mint ifjúkorában: szerkeszt, rendszerez, elemez, alkot, összeállít, bemutat, múltba mélyed, jövőbe tekint.
Kolozsváron született, de bevallása szerint gyökerei diszkréten hálózzák be egész Dél-Erdélyt. Szülővárosában érettségizett és itt is szerzett magyar irodalom szakos tanári képesítést. Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött, majd a Romániai Magyar Szó szerkesztője és szerkesztőségi főtitkára, 2003-as nyugdíjazásáig. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet már a hatvanas évek első felében.
1967-ben jelentkezett verseskötettel a Forrás-sorozatban. Verseket, prózát egyaránt publikált, műfordítói tevékenysége is jelentős. Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemezte. Karcolatai, elbeszélései a riporteri ihletést ötvözték a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival.
A rendszerváltás után vallomásos munkájával jelentkezett, s megkezdte addigi lírikusi életműve összegzését is. A Romániai Magyar Szó hétvégi mellékletét is szerkesztette, társszerkesztője a Café Főnix internetes irodalmi portálnak. Köteteinek száma közelít az ötvenhez, próza, vers, riport, műfordítás vegyesen.
Magáról többek között egy alkalommal így nyilatkozott: „ Amatőr író vagyok. Ezt nehéz volt elfogadtatnom magammal, s talán csak most, kifelé tartván az időből, döbbenek rá, hogy ez csöppet sem dehonesztáló, épp csak nem mondom azt a fehérre, hogy fekete. És fordítva. Amatőr vagyok, mert igazából azért írok, hogy örömet szerezzek vele magamnak. Már rég azért írok csak, hogy írjak – megélhetési gondolatok nélkül. Ezt akár grafomániának is nevezhetnénk, de igazság szerint: a zenésznek állandóan zenélnie kell, az írónak pedig írnia. Végül is csak az eredmény számít.”
Több évtizedes kolozsvári és bukaresti tartózkodás után szülei csábítására telepedett meg Csíkszeredában. Egy interjúban így vallott a városról: Csíkszereda számomra a menekülést és a megnyugvást jelenti. Az emberszabású léptékek, az, hogy minden elérhető közelségben van, számomra oázissá teszik az amúgy hideg, ködös, de tavasszal, nyáron és ősszel roppant barátságossá (is) váló várost az Olt völgyében. Innen már nem igazán vágyom sehova.
Legutóbbi kötete 2017-ben a Hargita Népe Kiadó gondozásában jelent meg Sorsok könyve címmel. A könyvbemutatót a magyar sajtó napja alkalmával szervezte a Hargita Népe napilap és a Megyeháza Galéria.
Rendkívül aktív, minden kulturális rendezvényen jelen van. Sokirányú, szerteágazó tevékenységét lehetetlen felsorolni. Folyamatosan jelen van írásaival a virtuális térben, honlapot és több tematikus blogot is szerkeszt, digitalizál, könyveket szerkeszt. Tudatos, következetes munkájának köszönhetően kortárs hazai magyar írók művei kerülhettek fel a világhálóra.
Csíkszeredába költözése óta jelen van a város életében, kulturális rendezvények, író-olvasó találkozók, könyvbemutatók aktív résztvevője. Mindezek mellett kivételes empátiával követi a könyvtár mindennapi életét, és nem feledkezhetünk meg az immár ötödik éve működő könyvtári Olvasókörről, amely nem jött volna létre lelkes animátori tevékenysége nélkül.
Kortársa, Bölöni Domokos írta róla: Vannak emberek, akiket folyamatosan valamiféle hétköznapi glória leng körül. Jó velük lenni, akkor is, ha több száz kilométerre élnénk egymástól.
Ha valaha megalkotják a romániai (szórvány-, tömb- és össz-vissz-) magyar lapszerkesztő szobrát, az egyik lehetséges „modell” Cseke Gábor lehetne.
Cseke Gábor sokrétű tevékenységéért díjak, elismerések sorát kapta. A Magyar Nyelv Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozaton Hargita Megye Tanácsa a Kájoni János-díjjal ismeri el kiemelkedő írói, költői, publicisztikai és szerkesztői, valamint művelődéssszervezői tevékenységét.
Csíkszereda, 2018. november 16.
Oklevél:
Sajtóközlemény: